Seite 60 [60]
Mindezt persze jóval korábban megfogalmazta már a tudás kapitalizálásáról be¬
szélő Max Scheler nyomán Hamvas Béla is, aki a legfőképpen a hybris scientifica¬
val jellemezhető tudósról mint ismerettőkésről ír, és hogy az ekképp felhalmozott
szaktudásnak okvetlenül pszeudoegzisztenciálisnak kell lennie." A fenti jelenség alól
az akadémikus teológia sem képes kivonni magát, aminek ékes tanújele bármely
teológiai szakterület legapróbb kérdéseiről a szcientista ismerethalmozás jegyében
tonnaszámra megszülető tudományos monográfiák, folyóiratcikkek és doktori
disszertációk irdatlan mennyisége. Ez azt is jelenti, hogy a tudásipari logika által
megkövetelten teológiai kutatók munkaidejük, sőt életük jelentős részét olyan cik¬
kek, tanulmányok, könyvek produkálásának szentelik, amelyeket egy egészen szűk
kollegiális körön kívül gyakorlatilag senki nem olvas, spirituális hatáskifejtésük
nemhogy az egyházra vagy akár csak csak eme szűk olvasókörre, de még magára a
szerzőre nézve is gyakorlatilag nulla, ugyanakkor az illető szakmai ranglétrán va¬
ló előrehaladásához, avagy intézménye tudományos akkreditációjához szükséges
,termelési jelentésekben" ezeknek mennyiségi tételként szükségképpen meg kell
jelenniük. Mindez pedig pontosan és kimondottan azon észak-atlanti kultúrkörben
történik, ahol egyébként a templomok egyre inkább konganak az ürességtől, és az
egyházi élet hanyatlása egészen drámai méreteket ölt.
De még csak azt sem mondhatjuk, hogy mindez csak a felvilágosodás utáni korszak
sajátságos problémája lenne. Hogy a teológia művelése nem szorítható bele valami¬
féle absztrakt tudományosságfelfogás Prokrusztész-ágyába, arra Luther Márton is
rámutatott, amikor 1520-ban ekképp fogalmazott e tárgykörben:
»Nem tudok itt más tanácsot adni, mint hogy alázatosan kérjük az Istent, hogy ő
maga adjon nekünk teológiai doktorokat; a művészet, az orvostudomány, a jog és
a szentenciák doktorait pedig hadd avassa fel a pápa, a császár és az egyetemek; de
vedd biztosra, hogy a Szentírás doktorát senki sem teremti elő, csak egyes-egyedül a
mennyből való Szentlélek, amint Krisztus mondja: sMindnyájan Istentől tanítottak
lesznek.« (Jn 6,45) Nos, a Szentlélek nem tudakozódik a vörös vagy barna sapkákról
vagy más díszjelvényekről; sem, hogy fiatal vagy öreg, laikus vagy pap, szerzetes vagy
világi, hajadon vagy házas-e valaki; sőt hajdan egy szamár által szólott a rajta ügető
pröfeta ellen (4Möz 22,28-30). Adná Isten, lennénk méltók, hogy nekünk is ilyen dok¬
torokat adna, legyenek bár azok laikusok vagy papok, hajadonok vagy házasok [...].
A teológiai könyvekből is kevesebb kellene. Ki kellene közülük a legjobbakat válasz¬
tani. Mert sok könyv nem tesz tudóssá, sok olvasás sem; hanem a jó könyv s a gyakori
olvasás, bármily kevés legyen, az tesz tudóssá az Írásban, s ráadásul kegyessé, igazzá.
* HAMVAS 1993, 281-283. o.