Page 59 [59]
Keywords: theology / knowledge / knowledge of God / pseudo-existentiality / unity of
theory and praxis
, Inkább kívánom, hogy érezzem a töredelmet, mint hogy tudjam annak megha¬
tározását" — írta Kempis Tamás valamikor a 15. század elején." Első látásra ez a
gondolat az antiintellektualizmus gyanúját ébresztheti, azonban a legkevésbé sem
erről van szó. Kempis éppen arra kíván rámutatni, hogy a tudás, a tanulás, az is¬
meret spirituális értelemben sokkal mélyebb, az ismeret alanyának egzisztenciális
áthatottságát feltételező jelenség, semmint hogy azt a puszta információ birtoklá¬
saként tételezhetnénk. Ennek saját kontextusunk által belénk plántált szemléleti
előfeltevéseink tudatosításából is következnie kell. Ahogyan arra Jean-Francois
Lyotard, a posztmodernitás egyik legfőbb teoretikusa már 1979-ben rámutatott, a
múlt század ötvenes éveinek végétől kezdődően a társadalmak a posztindusztriális,
a kultúrák pedig a posztmodern korba léptek, amely folyamat eredményeképpen a
tudás státusa is megváltozott.?
,A tudás természete nem marad változatlan ebben az átfogó átalakulásban. Csak ak¬
kor haladhat az új csatornákon és válhat operacionálissá, ha az ismeret informatikai
mennyiségekké átalakítható. Megjósolhatjuk, hogy a konstituált tudás ily módon át
nem alakítható összetevőit a jövőben elhanyagolják [...]. Egy bizonyos logika és ez¬
által az előírások meghatározott sora együtt jár a számítógépek hegemóniájával, s így
ezek határozzák meg, mely állítások tekinthetők a »tudäs« állításainak. Ettől kezdve
várható, hogy a megismerési folyamat bármely pontján helyezkedjen is el a rtudóc,
a tudás teljesen külsővé válik. Egyre inkább romba dől az a régi alapelv, hogy a tudás
elsajátítása elválaszthatatlan az elmének és magának a személynek a kiművelésétől
(Bildung). A tudás előállítóinak és használóinak viszonya az általuk előállított, illetve
használt tudáshoz egyre inkább olyan formát ölt, mint amilyet az árutermelők és a fo¬
gyasztók viszonya az általuk termelt és fogyasztott javakhoz már magára öltött — azaz
értékformát. Az ismeretet eladásra termelik ma is és a jövőben is, és azért használják
fel, hogy új termelésben értékesüljön: mindkét esetben a csere a cél. A tudás célja im¬
már nem önmaga, elveszíti vhasználati értékétx"?
1 KEMPIS 1987, 14. O.
? LYOTARD 1993, 11. 0.
3 Uo. 14-15. 0.