Oldal 39 [39]
Isten ismerete és az ember önismerete, amelyhez a teológia segítségével juthat,
azért is veszedelmes, mert egyrészt arra késztet, hogy kritikusan nézzük a világot:
az ember önmagába vetett bizakodását, a világ megjobbítására irányuló képességét
vagy éppen az emberi együttélés igazságos rendjére irányuló erőfeszítéseket, más¬
részt viszont azt sem engedi meg, hogy akár saját erőnk, akár általában az emberi erő
gyengeségére hivatkozva kivonjuk magunkat az emberi felelősség alól." A teológia
a maga istenismerete és emberismerete alapján óv attól, hogy az egyes ember és az
egyház világmegváltó ideológiák, politikai vagy társadalmi rendszerek kiszolgálójává
legyen, sőt , mindig szembehelyezkedik a mindent megvalósítani akaró emberi esz¬
mekkel es az emberi szellem omnipotenciäjäval”!” de közben odaadó fáradozásra
buzdit megkülönböztetesek nelkül minden ember javäert.
A teológia mint a változó időben és a mindenkori emberek adottságaival végzett
tudomány végső soron az evangéliumról szól, amelynek célja, hogy az ember ember
legyen, krisztusi ember. A célt, a krisztusi embert, aki Istennel kiengesztelődött,
nem tanulás és nem ismeret hozza létre. A teológiának kutatnia kell, beszélnie kell
róla, de nem a teológia valósítja meg, hanem Isten ajándékozza.
A teológia mint Isten igéjének tudománya annak végiggondolt belátásához vezeti
el az embert, hogy önmagát, teljes valóját csak Istennel való viszonyában ismerheti
meg igazán, amint az emberről szóló disputációjának tételeiben Luther kifejtette:
, Nincs remény arra, hogy az ember lényege szerint önmagát megismerje. Erre csak
akkor juthat el, ha meglátja a forrást, aki maga az Isten?"
A teológiát ezért lehet tanulni, de megtanulni vagy kitanulni lehetetlen, mert a
megvalósulás egy elválaszthatatlan, mégis másik, felülről való (Jn 3,7—8) dimenzió.
»ludalékos mindentudas és vélt igazság lenne"? ha a teológia csak annak az isme¬
rete lenne, hogy mit tanít a keresztyénség, tehát úgy foglalkozna vele a teológus,
hogy kizárólag másokra és nem magára gondol, önmagát minden elkötelezés alól
kivonná, és nem fogná fel, rá is vonatkozik a prófétai szó: te vagy az az ember, akit
Isten teremtett, Krisztus megváltott, és a Szentlélek új életre hív, hogy Isten meg¬
újított világának része légy.
18 KELLER 2011, 175. 0.
Uo. 176. 0.
9 Disputatio de homine (1536). In: WA 39/1: 175-180. o. A 17. tétel fenti fordítását Fabiny Tamás ké¬
szitette, v6. KELLER 2011, 174. 0.
21 BONHOEFFER 1933, 330. O.