Oldal 36 [36]
OCR
egymás feltétel nélküli eltűrése vagy éppen elszenvedése, hanem miközben azon vagyunk, hogy meggyőzzük a másikat, igyekezzünk megérteni egymás szempontját, sőt igyekezzünk tanulni egymástól. S tételezzük fel, hogy a másik is őszintén, szívből törekedik a hit megélésére és az igazság megismerésére. Természetesen, bár nem könnyű, még ha olykor úgy is érezzük, hogy tűrőképességünk határára érünk, mégis viseljük el egymást szeretettel (Ef 4.2). Mindez nem kevésbé a teológia tanulásának része, mint a régi nyelvek megtanulása, az egyházatyák vagy a reformáció megismerése. S amint egy jelentős dialógusdokumentum fogalmaz, az egyházak megbékélése folyamatos kommunikációt igényel , még ott is, ahol már létezik egyházi egység, vagy helyreállították azt. Mert amíg a bűn és a viszály köztünk marad, és amíg keresztények és egyházak változó időkben és egy változatos világban élnek, ez a folyamat sosem ér véget!" Ráadásul viszont a különbözőség roppant nagy taktikai és stratégiai erőforrás is lehet, mert a különböző irányzatok más és más beállítottságú embereket képesek az evangéliummal megszólítani vagy a hit igazságáról meggyőzni. Fölöslegesnek tűnik akár csak az említés szintjén is a másokkal együtt való tanulást hangsúlyozni. Hiszen mindig is így folyik a tanulás: ősidőktől fogva a szülők tanítják gyermekeiket, a tanítók a rájuk bízott tanulókat, a lelkészek a gyülekezetet, a professzorok a hallgatóikat. A könyvek segítségével ugyan már egymagában is nekigyűrkőzhet valaki a tudomány, így a teológia roppant kincsesházának, hogy aztán egy tanár vagy bizottság megállapítsa előrehaladását és felkészültségét. Ha azonban másokkal együtt tanulunk, ha közösen vágunk neki a tudás hegyének, akkor nemcsak többet, de jobban is megismerhetjük, mint ha egyedül, magányosan igyekezünk a csúcsra. A társak kérdései, fenntartásai, szempontjai és meglátásai hatékonyabbá teszik saját megismerésünket, és segítenek, hogy az ismeretek jobban belénk vésődjenek. Hiszen a teológia tanulásában, a hitünkkel kapcsolatos ismeretekben nemcsak azok értelmes elsajátításáról van szó, hanem a dolgok lényegét tekintve arról is, hogy mindez miként érinti az embert, aki hisz, és mit jelent a világnak, amelyben élünk. Ezért a tanulásban mindig, de a teológia tanulásában fokozottan fontos tapasztalat, hogy tanítva tanulunk. Az együtt azonban nem pusztán létszám kérdése. A reformáció történetének Luther halálát követő időszakát nem szoktuk a hittanórákon tárgyalni, talán azért, mert nem visel magán hősies vonásokat. Melanchthon szerepét ezekben a harcokban B Az egység felé (1984), 249. o.
