Oldal 36 [36]
egymás feltétel nélküli eltűrése vagy éppen elszenvedése, hanem miközben azon va¬
gyunk, hogy meggyőzzük a másikat, igyekezzünk megérteni egymás szempontját,
sőt igyekezzünk tanulni egymástól. S tételezzük fel, hogy a másik is őszintén, szívből
törekedik a hit megélésére és az igazság megismerésére. Természetesen, bár nem
könnyű, még ha olykor úgy is érezzük, hogy tűrőképességünk határára érünk, mégis
viseljük el egymást szeretettel (Ef 4.2). Mindez nem kevésbé a teológia tanulásának
része, mint a régi nyelvek megtanulása, az egyházatyák vagy a reformáció megisme¬
rése. S amint egy jelentős dialógusdokumentum fogalmaz, az egyházak megbékélése
folyamatos kommunikációt igényel , még ott is, ahol már létezik egyházi egység, vagy
helyreállították azt. Mert amíg a bűn és a viszály köztünk marad, és amíg keresztények
és egyházak változó időkben és egy változatos világban élnek, ez a folyamat sosem ér
véget!" Ráadásul viszont a különbözőség roppant nagy taktikai és stratégiai erőforrás
is lehet, mert a különböző irányzatok más és más beállítottságú embereket képesek
az evangéliummal megszólítani vagy a hit igazságáról meggyőzni.
Fölöslegesnek tűnik akár csak az említés szintjén is a másokkal együtt való tanulást
hangsúlyozni. Hiszen mindig is így folyik a tanulás: ősidőktől fogva a szülők tanít¬
ják gyermekeiket, a tanítók a rájuk bízott tanulókat, a lelkészek a gyülekezetet, a
professzorok a hallgatóikat. A könyvek segítségével ugyan már egymagában is ne¬
kigyűrkőzhet valaki a tudomány, így a teológia roppant kincsesházának, hogy aztán
egy tanár vagy bizottság megállapítsa előrehaladását és felkészültségét. Ha azonban
másokkal együtt tanulunk, ha közösen vágunk neki a tudás hegyének, akkor nemcsak
többet, de jobban is megismerhetjük, mint ha egyedül, magányosan igyekezünk a
csúcsra. A társak kérdései, fenntartásai, szempontjai és meglátásai hatékonyabbá
teszik saját megismerésünket, és segítenek, hogy az ismeretek jobban belénk vé¬
sődjenek. Hiszen a teológia tanulásában, a hitünkkel kapcsolatos ismeretekben
nemcsak azok értelmes elsajátításáról van szó, hanem a dolgok lényegét tekintve
arról is, hogy mindez miként érinti az embert, aki hisz, és mit jelent a világnak,
amelyben élünk. Ezért a tanulásban mindig, de a teológia tanulásában fokozottan
fontos tapasztalat, hogy tanítva tanulunk.
Az együtt azonban nem pusztán létszám kérdése. A reformáció történetének
Luther halálát követő időszakát nem szoktuk a hittanórákon tárgyalni, talán azért,
mert nem visel magán hősies vonásokat. Melanchthon szerepét ezekben a harcokban
B Az egység felé (1984), 249. o.