Seite 35 [35]
erre a döntésre jutott," és ezekben a tanulmányokban ettől különböző tapasztalatok
érik. A különböző lelki háttérből érkezők találkozása egymással már önmagában is
feszültségekkel járhat. Az esetleges feszültségeket fokozhatja az előadók tőlük eltérő
háttere és élettapasztalata. Kicsúszhat futó megjegyzésként valakinek a szájából, de
éppúgy lehet csatába hívó riasztás is meghallani másokról vagy magunkról: evange¬
likál, evangéliumi, fundamentalista, evangélikus hitvallásos, karizmatikus, liberális,
lutheránus vagy pietista. Ha azonban közelebbről megnézzük az embereket, akiket
ezekkel a jelzőkkel illetnek, sok esetben kiderülne, hogy egyetlen ilyen jelző sem
elégséges a másik jellemzésére. Mi magunk pedig nem érezzük találva magunkat.
A másik körülmény, hogy az így együtt tanulásba kezdők olyan világba lépnek,
amely nem nélkülözi a különbözőségek sokaságát. Gondoljunk az egyetemi képzés
tudományosságának kritériumaira és vele szemben arra az egyházi elvárásra, hogy
a megszerzett diploma a gyakorlati életre készítsen fel. Mint minden emberi közös¬
ségben, itt is szerepe van a nemzedéki különbségnek. A fiatalok nem tudják még,
mi vár rájuk a szolgálatban — hangoztatják az öregek, akik pedig azt kénytelenek
hallgatni, hogy már nem értik és nem tudják felfogni, mi vár egy fiatalra ma. Mennyi
értetlenség, ellentét, vádaskodás, gyanakvás és bizalmatlanság története az egyház
története és jelene, de egyúttal legalább ennyire annak is, milyen roppant lelki és
szellemi erő, mennyi emberi áldozathozatal és nem utolsósorban isteni bölcsesség
munkálkodott azon, hogy mégis jó irányba menjenek a dolgok. Nem kell hosszú
ismerkedés, hogy a gyülekezetbe lépő új érdeklődő vagy a kezdő teológiai hallgató
is észrevegye a felekezetek közötti és a felekezeteken vagy kegyességi irányzatokon
belüli teológiai különbözőségeket, vitákat és ellentéteket — esetleg még bizalmat¬
lanságot is. Pedig a Bibliában is, amelyet a keresztyénség minden irányzata alapvető
dokumentumának tart, nemcsak szám szerint négy evangélium van, hanem ezek
számos ponton eltérnek egymástól, de mégis mondhatjuk Lutherrel: , Legyünk tehát
bizonyosak abban, hogy csak egyetlen Evangélium van; aminthogy az Újtestamen¬
tum egyetlen könyv, és egy a hit és egy az ígéretét adó Isten"?
Az egyháztörténet azt mutatja, hogy ezekre a feszültségekre és értetlenségekre nézve
sok jó tanácsot lehet adni, de véglegesen megnyugtató megoldás nem létezik. Ezzel
együtt kell élni, nem beletörődve, hanem azon fáradozva, hogy legyenek találkozások,
legyen párbeszéd, nem pedig elkülönülés vagy — ahogyan mondani szokták — egy¬
más beskatulyázása. Nem, ez nem azt jelenti, hogy minden mindegy, nem everything
g0es (minden mehet), ahogy az angol mondja. A megoldáshoz kevés a tolerancia, ami
1, Kegyességi irányultságunk, beállítottságunk sok esetben attól függ, hogy milyen közegben nőttünk
fel, milyen hatások értek a családban, gyülekezetben, megtérésünk idején és azután. Meghatározók
lehetnek a genetikai, alkati, nemzetiségi, személyiségi összetevők is.” (SZEVERENYI 2013)
2 Előszó az Újtestamentumhoz (1522). Ford. Szita Szilvia. In: LVM 5: 287. o.