Oldal 33 [33]
OCR
nalizmus korában az érzésekre hivatkozó Schleiermacher hatását gyanítjuk, akinek a gondolkodásában azért mégis megtalálható a tanulás momentuma, amennyiben azt kívánja feléleszteni, tudatosítani, fejleszteni, ami benne van az emberben. A 20. század teológiai megújulása az emberben szunnyadó természetessel szemben a törést és a döntést hangsúlyozta, a bibliai elbeszélésekkel és kánonnal szemben pedig komolyan foglalkoztatta a történelmi hitelesség kérdése. Az utóbbit hangsúlyozva ennek a kornak az igehirdetői mintha azt mondták volna: itt állok, hogy tolmácsoljam a kétségeimet. Valójában azonban mégsem a tagadás, hanem az igazságról való megbizonyosodás vágya hajtotta őket, vagyis a tanulás, a növekedés, a hitelesség. Általános értelmében használtuk itt a teológia szót: a hit gondolkodása, gondolkodás a hitről. Ugyanígy teszünk, amikor most alapvetően a teológia három szintjéről beszélünk. Az egyik a teológia kutatása és előadása akadémiai szinten, amelynek rendeltetése az egyházi szolgálatra való felkészítésen kívül, hogy a hitügyét és szempontját képviselje a tudományok világában, és párbeszédet folytasson azok képviselőivel. A másik a felkészítés a felsőfokú tanulmányokkal felvértezett mindennapos egyházi szolgálatra: igehirdetésre, tanításra, lelkipásztorolásra és arra, hogy a lelkész képes legyen párbeszédre vagy vitára a hitről, akár egyházi szervezés keretében, akár spontán testvéri beszélgetés és vigasztalás során, amint a Schmalkaldeni cikkek fogalmaz." Harmadikként a fogalomnak ebben az általános és tág értelmében teológiát művel még az unokáját helyes imádkozásra tanítgató és szavait helyreigazító, iskolázatlan nagyszülő is. A teológiai tevékenységek e három szintje között különbség van, de amennyiben a maga helyén mindegyik elvégzi, ami a hivatása, mindegyiket csak a maga szintjével lehet összemérni, tehát tudóst a tudóssal, lelkészt a lelkésszel, diplomával nem rendelkező laikust a diplomával nem rendelkező laikussal. A vázolt általános értelemben a teológia — mint gondolkodás a hitről — mindhárom szinten számot ad ugyanis arról, hogy mi a forrása, mi a mértéke, mi a tartalma. Egyik szint sem képes minden emberi kérdést megválaszolni. Mindegyiket foglalkoztatja az Istenről és a hitről való beszédre nézve, hogy mi helyes vagy helytelen. Mind küldetésének tudja a hit továbbadását (1Pt 3,15), és kérdezi azt is, hogy milyen az igaz hitnek megfelelő életvitel. Semmiképpen sem volna helyénvaló a szintek közötti minőségi különbségről beszélni, ami azonban nem jelenti, hogy a három szint egymáshoz való viszonyát ne terhelné meg sok feszültség és értetlenség. ° Schmalkaldeni cikkek Ill. 4. In: KK 4: 61. 0.
