Oldal 31 [31]
OCR
seiről még aktív teológiai tanárként és intézményi vezetőként ismételten megfogalmazhattam néhány gondolatot.! Ami nyomtatásban megjelent, ma is olvasható. Mindegyikük a maga korára tekintett, akár elhangzott dékáni beszéd, akár csak írott tanulmány volt, ezért lehet, hogy újra át kellene gondolni őket. Most nem erre, hanem arra vállalkozom, hogy a kötet témájában — teológia és tanulás — vessek papírra néhány gondolatot. A teológia tanulásához csak mint az egyes ember tevékenységéhez közelíteni, tehát sem az egyetemet, sem az egyházat nem tartva szem előtt, természetesen képtelenség. Viszont ez a szempont is megérdemel némi figyelmet. Ma is sokszor elhangzó óvó figyelmeztetés egyházunkban, amelyet Dietrich Bonhoeffer 1933-ban írt le. , Sokkal kisebb kár, ha sokan, akik talán igazi teológusok lettek volna, inkább jó jogászok vagy orvosok lesznek, mint ha csak egyvalaki is teológus lesz, akinek nem kellett volna. A bőséges teológiai utánpótlás mindig kétértelmű jelenség!? Az a valóságos veszély lebeghetett szeme előtt, amely akkor fenyeget, ha belső elhívás nélküli, társadalmi rangot, biztonságot és kényelmet, tehát csak egyéni érvényesülést kereső fiatalok választják a lelkészi hivatást. Jó ötven évvel később, amikor itthon hirtelen megugrott a teológiai tanulmányokra jelentkezők száma, és már kilátásba helyezték a hazai teológiai képzés állami elismerését, tiszteletbeli doktorunk, Vajta Vilmos (1918—1998) a skandináv modellt kötötte lelkemre: ne zárjuk el a teológia tanulásának lehetőségét azok elől, akik akár már eleve, akár csak a tanulmányok végén döntenek úgy, hogy nem akarnak lelkészek lenni. A műveltség bizonyos teolögiai alapismereteket is feltételez: miért ne legyenek a társadalomban magas fokú teológiai ismeretekkel rendelkező tanárok, orvosok, jogászok, természettudósok és más hivatású emberek, közöttük természetesen politikusok is? Ne szűk értelemben vett lelkészképző intézmény legyünk hát, hanem teológiai műhely, kutatóhely, amely párbeszédben áll más tudományágak művelőivel, és közben az egyházi szolgálatra is felkészíti az arra jelentkezőket. Ez természetesen két, egymástól nagyon eltérő szempont, amelynek vitái nagyrészt meghatározzák nemcsak az egyetemi teológiai képzésnek a különféle reformtörekvéseit, de sokszor feszültségforrást is jelentenek az említett oktatási intézmények és a fenntartó egyházak viszonyában. Az evangélikus teológiai hagyomány eredetileg nem látott ellentétet e kettő, egyrészt a hit tartalmának tudatos végiggondolása, a tanítás, másrészt pedig a hit tovább! Lásd REuSS 1989; 1992a; 1992b; 2005. ? BONHOEEFER 2017, 329. 0.
