Seite 26 [26]
utóbbi teszi valamennyire is befogadhatóvá az elsőt. Nem a meglévő folytatásá¬
ról, meghosszabbításáról van szó, ami az emberi gondolkodás és fantázia számára
olyan sok lehetőséget ad. Ha ez így lenne, akkor a bölcsességirodalom kiábrándult
megállapítása lenne igaz: ,,... nincs semmi új a nap alatt" (Préd 1,4—9), és valóban
minden hiábavaló. Ezzel szemben az eszkatológiai remény lényege, hogy , a régi
elmúlt, és íme: új jött létre" (2Kor 5,17). A jelen idejű eszkatológia ennek az újnak a
zárványait jelenti a jelenben, ami a keresztény tapasztalat legkülönösebb élménye,
például az úrvacsorában. Nem olyan újról van szó, ami holnap már réginek számít,
hanem valami felülmúlhatatlanul újról, az új teremtésről — fogalmaz Körtner." Ilyen
értelemben az eszkatológia klasszikus görög elnevezésének akár a latin De novissi¬
mis vagy a Körtner javasolta kainológia is lehetne a megfelelője." A görög kainos
"új szóból képzett kainológia kifejezése még jobban rávilágít a más minőségű új
megjelenésének nem csak a teológia rendszerét átalakító jellegére.
A teológiai gondolkodás jövő általi meghatározottságát legkövetkezetesebben ta¬
lán Wolfhart Pannenberg képviseli. Ő a természettudományok alapján az erőmező/
erőtér elméletéből indul ki. Az ontológiai értelmezésű erőtér a lehetőségi mezőként
értelmezett jövő, amelyből ,a kontingensen bekövetkező események fakadnak":"
Ez olyan újraértékelést tesz lehetővé, ahol , [a] tér az idő felől, az idő a jövő felől, a
jövő pedig az abszolút-eszkatologikus jövő felől értelmezhető" Mindez teológiai
értelmezésben a Lélek munkáját mutatja meg. , A teológia a teremtő Léleknek az
újat, a korábbiból levezethetetlent, ugyanakkor a kontingensen létrejött teremtmény
tartós fennmaradását és a teremtményi rend érvényesülését biztosító erőmezőként
működő tevékenységét pillanthatja meg a természet folyamataiban, melyek a vég¬
ső beteljesedés felé tartanak"? — folytatja Pannenberg érvelésének összefoglalását
Puskás Attila. Az új — ezzel a dogmatikai felértékeléssel — a pusztulás helyett a be¬
teljesülés felől értelmezhető. Nagyon fontos sajátossága ez a keresztény teológiának,
amely a szélesebb társadalmi diskurzus újhoz való viszonyulásában értelmezhető
és értékelhető igazán.
A jövőre vonatkozó érzéseinket a vágy és a félelem mindig egyszerre jellemzi.
Egyénenként is és az éppen aktuális élethelyzetekben is eltérő a viszonyulásunk
a jövőhöz. Ilyenkor leggyakrabban az épp aktuális állapotunkat vetítjük a jövőre,
jelenünk határozza meg a jövőről alkotott képünket. A jövővel kapcsolatban az új
egyaránt jelentkezhet lehetőségként és veszélyként. Sokszor mindkettő egyszerre
17 KÖRTNER 2018, 605. 0.
18 Uo. 604. 0.
5 PUSKÁS 2023, 30. 0.
20 Uo. 29-30. 0.
21 Uo. 30. o.