magyarázható, folyamatos jelenléte. Miközben a tradicionális társadalmak, ahogy
fentebb is láttuk, szkepszissel és a tőle való minél gyorsabb szabadulás szándékával
tekintettek az újra évezredes távlatokban, a modern viszonya az újhoz hamarosan
épp ellenkező lett: , megszállottság minden új iránt!" Ebből a rögeszméből fakad
az értékítélet, hogy csak az új lehet értékes, hogy már nem az újat is, hanem csa¬
kis az újat keresik, ami a tudományban és a művészetben is megjelenik — folytatja
Esposito. A változás maga ad biztonságot: az a mulandóság, hogy tudjuk, az új is
át fogja adni a helyét a még újabbnak hamarosan. A szervezetek működésében a
reform nem a krízis jele, a rá adott válasz pedig nem a gyengeségé, hanem éppen
ez jelzi a jó működést. , Az ember nem azért változtat, mert jobb akar lenni — az
ember jobb, mert kész saját maga megváltoztatására.""
Miközben az ember Esposito elméletének korlátait is világosan érzi, a , reform¬
bizottságok" ülésein tapasztalt öngerjesztő folyamat élménye mégis legalább eny¬
nyire igazolja a tételt. A túlhajtott újdonság öngerjesztő folyamatának ökológiai,
szociális árát ma egyre jobban érezzük. A fast fashion néhányszor felvett, majd
kiselejtezett, filléres ruhadarabjainak ökológiai lábnyoma, a fast food egészség¬
romboló hatása lassan kitermeli a vele szembemenő divatot. A slow food helyi
termelőktől való beszerzése, időt igénylő elkészítése és elfogyasztása, az ökológiai
szempontokkal számoló öltözködés szintén divat, de etikailag mégis teljesen más
megítélés alá esik.
A vallás világában is, nemcsak a 17. században, de a jelenben is feltűnnek divatok.
Az egyházi könnyűzene, a népszerű közösségek, a teológiai konferenciák programját
kitöltő , divatos" témákon is érződik az új ingere, amelyet a következő hullám fog
felváltani. A figyelmet fókuszáló, új ingereket adó, frissítő hatáson túl, ha a teoló¬
gia számára a valódi újat keressük, ami divathullámokon túlmutat, mélyebbre kell
ásnunk. A valóban új létrejöttéhez a rendszeres teológia alapjaihoz kell fordulnunk.