Seite 21 [21]
OCR
figyelemért, de a jelen időben művelt teológia a modern korban folyamatosan küzd a létéért, tudományként való elismeréséért és helyéért az akadémiai világban. Ezek a történeti tárgyú kutatás számára adottak. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy mindezek ellenére mennyiben van helye az újnak, az újításnak, és hogyan születhet innováció a teológia területén. A régi korokban világos volt, hogy az új transzállapotokban vagy álmokban, váratlanul érkezik Istentől vagy az istenektől, esetleg démonoktól. Később a polgári világ szekularizálta az új érkezését. A polgárság felhasználta az újítók és az új kisugárzását. Az alkotó , zseni; az újat létrehozó művész, a feltaláló, tudós révén a polgárság felszabadult társadalmi értelemben is a konzerváló feudális kötöttségekből. Eközben a transzcendens kiszorult az új kisugárzásából. A bibliai kijelentés adott, de keletkezésének korában a fenti átjárhatóság jellemzi, ennek útján érkezett az új a világba. A maguk korában a prófétai látomások, égből alászállt törvények, álmok, küldöttek elsőre mind-mind az új közvetlen érkezésének tűnnek. A Biblia leghangsúlyosabb belső határa egyenesen nevében hordozza az ót és az újat. Az Újszövetség és az Ószövetség elnevezés azt a különbséget fejezi ki, amelyet Jézus Krisztus működése, halála és feltámadása jelent a zsidóság számára a törvényben, a prófétákban és a többi ószövetségi iratban kapott kijelentéshez képest. Mégsem beszélhetünk a modern korra jellemző értékelésről, amely szerint az új csak azért, mert új, jó is. Éppen ellenkezőleg! Elég csak Jézus törvényértelmezésére gondolunk. Az új jellemzője a régi helyes értelmezésének helyreállítása. Ilyen belső dinamika magában az Ószövetség is megtalálható. Az Ószövetség alapvetően szkeptikus az újjal szemben. Mindenek kezdetén Isten jó teremtése áll, az új pedig az igazolt és jó megkérdőjelezését jelenti." A Teremtés sem a semmiből történik, a creatio ex nihilo gondolata csak a késői korban jelenik meg." Isten a káosz erőit fékezi meg, és ezt tartja fenn folyamatosan azóta is. Éppen ezért a jó kezdet megőrzése, helyreállítása és végül a hozzá való visszatérés a bibliai értelemben vett fejlődés. A Bibliára a saját belső önértelmezés a jellemző (Luther klasszikus megfogalmazásával: sacra scriptura sui ipsius interpres). Az Ószövetségen belül, illetve a 3 NETHOFEL 2011, 29. 0. * DAMBERG-SELLMANN 2015, 32. 0. 5 , Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van! Gondold meg, hogy Isten semmiből teremtette, és az emberi nem is ugyanigy keletkezett” (2Makk 7,28; SZIT) 6 DAMBERG-SELLMANN 33. O.
