Seite 21 [21]
figyelemért, de a jelen időben művelt teológia a modern korban folyamatosan küzd
a létéért, tudományként való elismeréséért és helyéért az akadémiai világban. Ezek
a történeti tárgyú kutatás számára adottak. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy
mindezek ellenére mennyiben van helye az újnak, az újításnak, és hogyan születhet
innováció a teológia területén.
A régi korokban világos volt, hogy az új transzállapotokban vagy álmokban, vá¬
ratlanul érkezik Istentől vagy az istenektől, esetleg démonoktól. Később a polgári
világ szekularizálta az új érkezését. A polgárság felhasználta az újítók és az új ki¬
sugárzását. Az alkotó , zseni; az újat létrehozó művész, a feltaláló, tudós révén a
polgárság felszabadult társadalmi értelemben is a konzerváló feudális kötöttségek¬
ből. Eközben a transzcendens kiszorult az új kisugárzásából. A bibliai kijelentés
adott, de keletkezésének korában a fenti átjárhatóság jellemzi, ennek útján érkezett
az új a világba. A maguk korában a prófétai látomások, égből alászállt törvények,
álmok, küldöttek elsőre mind-mind az új közvetlen érkezésének tűnnek. A Biblia
leghangsúlyosabb belső határa egyenesen nevében hordozza az ót és az újat. Az
Újszövetség és az Ószövetség elnevezés azt a különbséget fejezi ki, amelyet Jézus
Krisztus működése, halála és feltámadása jelent a zsidóság számára a törvényben,
a prófétákban és a többi ószövetségi iratban kapott kijelentéshez képest.
Mégsem beszélhetünk a modern korra jellemző értékelésről, amely szerint az új
csak azért, mert új, jó is. Éppen ellenkezőleg! Elég csak Jézus törvényértelmezésére
gondolunk. Az új jellemzője a régi helyes értelmezésének helyreállítása. Ilyen bel¬
ső dinamika magában az Ószövetség is megtalálható. Az Ószövetség alapvetően
szkeptikus az újjal szemben. Mindenek kezdetén Isten jó teremtése áll, az új pedig
az igazolt és jó megkérdőjelezését jelenti." A Teremtés sem a semmiből történik, a
creatio ex nihilo gondolata csak a késői korban jelenik meg." Isten a káosz erőit fékezi
meg, és ezt tartja fenn folyamatosan azóta is. Éppen ezért a jó kezdet megőrzése,
helyreállítása és végül a hozzá való visszatérés a bibliai értelemben vett fejlődés.
A Bibliára a saját belső önértelmezés a jellemző (Luther klasszikus megfogal¬
mazásával: sacra scriptura sui ipsius interpres). Az Ószövetségen belül, illetve a
3 NETHOFEL 2011, 29. 0.
* DAMBERG-SELLMANN 2015, 32. 0.
5 , Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van! Gondold meg, hogy
Isten semmiből teremtette, és az emberi nem is ugyanigy keletkezett” (2Makk 7,28; SZIT)
6 DAMBERG-SELLMANN 33. O.