Oldal 11 [11]
Szerkesztői előszó
»...te tanits meg arra, amit én nem látok... (Job 34,32)
A teológia folyamatos és állandó tanulást jelent. Folyamatos és állandó tanulását
önmagunknak, a másik embernek, a világnak és Istennel megélt kapcsolatunknak.
Azt is tanuljuk, ami a szemünk előtt van, ami megtapasztalható és vizsgálható, de
azt is, amit még nem látunk, sőt amiről még nem is tudjuk, hogy nem látjuk. A teo¬
lógiát és a tanulást ez a sajátosság: a — felfedezésre váró — rejtettség is összeköti.
Hasonlóan ahhoz, amint a kötet fedőborítóján lathaté térképfraktal is ennek az
egyre mélyülő rejtettségnek a felfedezésére hív.
Jób könyve az egyik legszebb példa arra, hogy hogyan tanulunk Istentől és Istenről,
másokról és önmagunkról teológiai párbeszédeken keresztül, s milyen változásokra
késztetheti ez a jelenlévőket. Jób vitába száll a feleségével, majd a három barátjával,
végül a fiatalabb Elihú is belép a diszkusszió körébe. S amikor minden emberi szó
véget ér, amikor minden ötlet kimerül, amikor minden érv elhalkul, a tanulás ak¬
kor is folytatódik az Istennel folytatott párbeszédben: ,,...te taníts meg arra, amit
én nem látok.." (Jób 34,32).
A teológia — akár mint Isten beszéde, akár mint Istenről szóló beszéd — pár¬
beszédre késztet, s nem végső ismeretek felhalmozása a célja. A valódi párbeszéd
pedig olyan tanulás, amely egészen mélyen érintheti a benne részt vevőket, akár
komoly változásokat indítva bennük.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2024. évi tanulmánykötetének oktató és
doktoranduszhallgató szerzői komplexen ragadták meg a teológia és a tanulás vi¬
szonyrendszerét. A két terület kapcsolódásának olyan árnyalatait érintik, amelyek
megfejtéséhez az is szükséges, hogy az olvasó saját előzetes tudásával, a gondola¬
tokban való elmerülés nyitottságával legyen jelen. Nem minden téma adja könnyen
magát. Mindig marad valamennyi titok egy-egy tanulmányban, amelyek megfejtése
lehet, hogy nehéz feladat, de felkeltheti az olvasóban a témákhoz való közelebb ke¬