A teológia folyamatos és állandó tanulást jelent. Folyamatos és állandó tanulását
 önmagunknak, a másik embernek, a világnak és Istennel megélt kapcsolatunknak.
 Azt is tanuljuk, ami a szemünk előtt van, ami megtapasztalható és vizsgálható, de
 azt is, amit még nem látunk, sőt amiről még nem is tudjuk, hogy nem látjuk. A teo¬
 lógiát és a tanulást ez a sajátosság: a — felfedezésre váró — rejtettség is összeköti.
 Hasonlóan ahhoz, amint a kötet fedőborítóján lathaté térképfraktal is ennek az
 egyre mélyülő rejtettségnek a felfedezésére hív.
 
Jób könyve az egyik legszebb példa arra, hogy hogyan tanulunk Istentől és Istenről,
 másokról és önmagunkról teológiai párbeszédeken keresztül, s milyen változásokra
 késztetheti ez a jelenlévőket. Jób vitába száll a feleségével, majd a három barátjával,
 végül a fiatalabb Elihú is belép a diszkusszió körébe. S amikor minden emberi szó
 véget ér, amikor minden ötlet kimerül, amikor minden érv elhalkul, a tanulás ak¬
 kor is folytatódik az Istennel folytatott párbeszédben: ,,...te taníts meg arra, amit
 én nem látok.." (Jób 34,32).
 
A teológia — akár mint Isten beszéde, akár mint Istenről szóló beszéd — pár¬
 beszédre késztet, s nem végső ismeretek felhalmozása a célja. A valódi párbeszéd
 pedig olyan tanulás, amely egészen mélyen érintheti a benne részt vevőket, akár
 komoly változásokat indítva bennük.
 
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2024. évi tanulmánykötetének oktató és
 doktoranduszhallgató szerzői komplexen ragadták meg a teológia és a tanulás vi¬
 szonyrendszerét. A két terület kapcsolódásának olyan árnyalatait érintik, amelyek
 megfejtéséhez az is szükséges, hogy az olvasó saját előzetes tudásával, a gondola¬
 tokban való elmerülés nyitottságával legyen jelen. Nem minden téma adja könnyen
 magát. Mindig marad valamennyi titok egy-egy tanulmányban, amelyek megfejtése
 lehet, hogy nehéz feladat, de felkeltheti az olvasóban a témákhoz való közelebb ke¬