s Ebben az évben még sikertelen a mandzsu ellentámadás. Az ojrát-tibeti
szövetség visszaveri a kínai mandzsu haderőt.
+ Mandzsu és mongol szövetséges sereg tör be Tibetbe, összecsap a dzsungá¬
rokkal és felszabadítja Lhászát.
e Kangxi császár kínai-mandzsu csapatai kiűzik a nyugat-mongolokat Lhászá¬
ból. Visszahelyezik méltóságába a 7. dalai lámát (október 16.), aki visszatér
Lhászába.
e Kínai protektorátus létrehozása Tibetben.
s A Külső-Mongólia ügyeivel foglalkozó mandzsu hivatal tisztségviselőit Ikh
Khüreebe és Kjahtába küldik.
s A mongol előkelőknek a császári udvar megtiltja, hogy más országokkal
önállóan felvegyék a kapcsolatot.
e A tibeti államot a 175 világi és 175 egyházi tisztségviselőből álló kormányzat
(devasung, tib. sde ba gzhung) vezeti, élén a dalai lámával. A devasung világi
szárnyának legfőbb szerve a Kormánytanács (kashag). Négy főből áll: 3 fő¬
nemes és 1 egyházi személy. Őket tanácsosnak hívják (kalön, tib. bka" blon).
s A mongol egyházfő ügyeivel foglalkozó hivatal és tisztség, az erdene shan¬
zodva létrehozása.
+ Az elsö jebtsundamba, Öndör Gegeen haläla.
e. Kangxi halála után az üj csészär, Yongzheng (1678-1735) vältoztat az addigi
mandzsu politikán, és a kínai csapatok elhagyják Tibetet. Lhászában a közvetlen
kormányzást a tibeti kormányra bízzák. Vezetője Sonam Gyalpo (bsod nams
rgyal po, ?-1727), tagja m&g a mandzsu császártól taij címet kapott Polhané
Sénam Topgyé (pho lha nas bsod nams stobs rgyas, 1689-1747, a kínaiaknál
mint Po-lha tajdzsi) is. A csapatok kivonulása után helytartó (amban) képviseli
a mandzsu császárt.
e Szeptember 24. Mandzsu helyőrség marad Lhászában. A Tibet feletti fenn¬
hatóság kérdése a mandzsuk javára dől el.
« Az új közigazgatási rendszer bevezetésével a halha területen létrehozzák a
Sain noyon khan aimagot.
« Mandzsu-orosz tärgyaläsok Kjahtäban.
s Az orosz-mongol hatärok kialakitäsa, kereskedelmi tärgyaläsok.
« Tsevanrabdan kán halála.
e Két tibeti tanácsos fellázad, és a megmozdulás polgárháborúba taszítja az
országot. Xiningből kínai csapatok érkeznek, a két lázadó tanácsost kivégzik,
a polgárháború véget ér. Polhané mint kormányzó gyakorolja a hatalmat. Két
kínai (mandzsu) helytartó (amban) képviseli a császárt, akiket állandó kínai
helyőrség erősít (Lhászában és Sigacében). Módosítják a kínai-tibeti határokat:
Lithangot Szecsuan (Sichuan) tartományhoz, Bathangot Jünnan tartományhoz
csatolják, ez jelentős területvesztés. A lázadásban gyanús szerepet játszó 7. dalai
láma 6 évig száműzetésben maradt.
e A belviszálytól meggyengült Ojrát Kánság ellen amandzsuk 60 000 fős sereget
indítanak. Az ojrátok jelentős győzelmet aratnak felettük.