A 20. század utolsó évtizedében, illetve gyakorlatilag az állam alapításának
800. évfordulójáig (2006) szinte minden a mongol államra vonatkozó történeti
megközelítés Dzsingisszel indult, és az államalapító nagykán egy sajátos történeti,
nemzeti, és ennek következtében kereskedelmi , brand" lett. Ma a fentebb említett
új narratíva a mongol történelmet egy sokkal tágabb, évezredes keretbe helyezi, a
mai mongol államot pedig nem (csak) a Nagy Mongol Birodalom utódjának, hanem
a több mint kétezer éves nomád államiság egyetlen legitim örökösének tekinti.
A huszadik század utolsó évtizedének politikai átalakulása ismét elhozta a szabad
vallásgyakorlat korszakát Mongóliában. Ma az ország szekuláris állam. Ezt az 1992¬
es mongol alkotmány rögzíti, és kimondja az állam és az egyház szétválasztását is.
A.2010. évi népszámlálási adatok alapján a lakosság 5396-a buddhista, 390-a iszlám hitű,
2,296-a keresztény, 2,996-a sámánhitű és 0,496-a egyéb vallású. 38,696 a nem vallásos
lakosok számaránya. A buddhizmus tekinthető államvallásnak, de a kormányzat
közvetlenül nem támogatja a kolostorokat. Az ország etnikai értelemben egységesnek
tekinthető. Az egyetlen nagyobb létszámban, egy tömbben élő nem mongol népesség
az ország nyugati területein élő kazak lakosság, akik nagyjából 3,896-ot képviselnek,
és lényegében ők alkotják a felmérésekben szereplő muszlim népességet. "?
A rendszerváltás egyrészt szabad utat engedett a sámánizmus újjáéledésének,
másrészt lehetőséget teremtett a keresztény egyházak megjelenésére is. Ez utób¬
biak képviselői ekkor jellemzően a jelentős keresztény közösséggel rendelkező
Dél-Koreából, illetve az Egyesült Államokból érkeztek Mongóliába.
Az 1990-es években a sámán hagyományok új lendülettel terjedtek az országban.
A gyakorló sámánok immár nemcsak a központtól távol eső vidékeken tevékeny¬
kedtek, hanem urbanizált környezetben is, ami az utóbbi évtizedekben e szakrális
hagyomány sajátos reneszánszát eredményezte Mongóliában. Egyrészt megje¬
lentek azok a sámánok, akik a szocializmus korszakában tetszhalott állapotban
lévő hagyományt a saját közösségükben voltak képesek újjáépíteni. Ők egykori
sámáncsaládok tagjai voltak, vagy olyanok, akik esetleg titokban szereztek beavatást
még az üldözés időszakában. Mellettük azonban e színtéren jelen vannak olyan
szereplőkis, aki jellemzően korábbi leírásokból, esetleg tudományos munkákból
tanulták vissza ezt a hagyományt, új környezetben, adott esetben új eszközöket,
szövegeket használva, nem ritkán új rítusokat építve , váltak" sámánná. Ez utób¬
biak rendszerint városi közegben működtek, és megjelenésük okai, módjai sok
tekintetben emlékeztettek a világ más tájain is megfigyelhető neopogány rítusok,
mozgalmak képviselőinek feltűnéséhez."?"