Seite 200 [200]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG el: létszáma alig három év alatt csaknem tízmillióval lett kevesebb, 2002-ban 23,9 milliós adatot rögzítettek."? A mélypontot követően azonban az elmúlt másfél évtizedben a fenti körülmények ellenére fokozatosan felgyorsult, mára kritikus mértékűvé vált az állatállomány növekedése, amelynek összlétszáma 2010-re immár a 45 millió darabot is megközelítette," tíz évvel később pedig már a 70 milliót is meghaladta." Az új politikai, és elsősorban az új gazdasági környezet hatására felbomlani látszanak a mongol társadalomnak azon struktúrái, amelyekben a szocializmus éveit követően is a hagyományos nomád életmódot folytatók élnek.95 A mai Mongóliában az elmúlt három évtizedben két - részben lakóhelyi adottságok alapján - markánsan elkülönülő társadalmi csoport körvonalazódott. Ha szélesebb perspektívában vizsgáljuk, akkor egy alapvetően a mongol járásközpontokban, városokban - elsősorban a fővárosban - élő, letelepült életmódot folytató, ehhez a gazdasági környezethez alkalmazkodó csoportot látunk egyfelől, akik az egzisztenciális érvényesülést már egyértelműen az urbanizált környezetben (és nem is feltétlenül a városban", hanem egyre gyakrabban külföldön) képzelik el. Ha ezt a közösséget közelebbről vizsgáljuk meg, akkor elkülöníthetünk egy , nyugati" mintákat követő, , valódi" urbánus közösséget, illetve a vidéki kistelepüléseken, járásközpontokban láthatunk olyan csoportokat is, amelyek a nomád életmód bizonyos elemeit megtartva és csak időszakosan élnek letelepült környezetben. Mellettük találjuk másfelől a mai mongol társadalom nagyjábólegyharmadát kitevő, és folyamatosan zsugorodó szegmensét, amelynek megélhetését nagy vonalakban mais a hagyományos nomád nagyállattartás biztosítja. Mára a mongol társadalom bő kétharmada városokban él. A 2010-es adatok szerint a népesség 6890-a választotta az urbanizált területeket, ez aszám az utóbbi években biztosan nem csökkent. A népsűrűség országos átlaga 1,7 f6/négyzetkilométer volt, ez országos átlagban 13,3 százalékos emelkedést mutatott az egy évtizeddel korábbihoz képest, ám Ulánbátorban már meghaladta az 50%-ot a növekedés, elsősorban a főváros felé irányuló intenzív belső migrációnak köszönhetően. A lakosság éves növekedési rátája a 2000-es évek második évtizedében 1,5-2,2% között mozgott. A folyamatos betelepülés következtében a mongol főváros lakossága az elmúlt két évtizedben drasztikusan emelkedett. Míg az ezredforduló környékén a főváros lakossága nagyjából 800 000 főt számlált, addig a regisztrált lakosság a 21. század első évtizedének végére — a 2011-es népszámlálási adatok alapján" - jóval 692 SNEATH 2006: 153. 693 AVAR 2014: 11. 594 https://montsame.mn/en/read/211029 (utolsó megtekintés: 2022. 06. 22.) 695 SZILÁGYI 2017. 66 https://1212.mn/BookLibraryDownload.ashx?url=Census2020_Mongolia_Eng.pdf&In=En (utolsó megtekintés: 2022. 06. 17.) Az Ulánbátori Statisztikai Hivatal adatai alapján, 2011-ben a főváros regisztrált lakosainak száma 1 206 000 fő. http://www.ubstat.mn/ (utolsó megtekintés: 2022. 06. 22.) 697 198
