Oldal 198 [198]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
érintette. Ennek is köszönhető, hogy a nyilvánvaló szándékok ellenére az ország
jelentős részén megmaradt az évszázadok óta jellemző nagyállattartó nomád
gazdálkodás, még akkor is, ha ideológiai alapon a hagyományos nomád kultúra
bizonyos elemeit megpróbálták háttérbe szorítani, esetleg átalakítani. Ez a folyamat
a politikai hatalom vallásellenes lépéseivel már az 1930-as években megkezdődött,
de kulturális téren igazán csak a század közepétől érvényesítette hatását. Bár Mon¬
góliában a nemzeti hagyományok leépítése nem olyan drasztikus módszerekkel
történt, mint Kínában az 1966-1976 között lezajlott kulturális forradalom idősza¬
kában," a kommunista ideológia és a politikai szövetségi rendszer elvárásai itt is
azt a célt jelölték ki, hogy a nemzeti sajátosságok háttérbe szorításával a mongol
társadalmat egy tőle idegen rendszerbe integrálják.
Ezek a törekvések azonban azt eredményezték, hogy a rendszerváltás után a
globalizáció kihívásaival egy olyan mongol társadalom találta magát szemben,
mely alapvető kulturális hagyományait is kénytelen volt újjászervezni, bizonyos
értelemben újratanulni. A posztszovjet korszakban kialakult új környezetben a
mongol, vagy nomád hagyományok felelevenítése ugyanakkor nemcsak a mongol
kultúra újjáépítését jelenti, de adott esetben a korszak kihívásaira adott sajátos
gazdasági válaszként is értelmezhető.
A rendszerváltás idején a szocialista iparosítás és kollektivizálás következtében
kialakított nagyobb települések a felpezsdülő politikai élet, és az ebből fakadó
változások központjai voltak, de a drasztikusan romló gazdasági helyzet, a csök¬
kenő munkalehetőségek miatt, az 1990-es évek első felében meglehetősen szűkös
lehetőséget biztosítottak a mindennapi megélhetésre. Az állam a szociális juttatá¬
sokat jelentős mértékben visszavágta, a reálbér zuhant, így a gazdasági krízisnek
köszönhetően a lakosság csaknem egyharmada volt kénytelen a létminimum alatti
jövedelemből élni." Ennek a ténynek is köszönhetően a rendszerváltást követő
években megindult egy kisebb mértékű belső migráció a városokból a vidék felé.
Kialakult a nomád életmód egyfajta reneszánsza, amit gyakran a kényszerűség is
táplált. 1991-ben országos program indult az állami vagyon privatizálására, melyet
állami kötvények (tasalbar) kibocsátásával, kölcsönök folyósításával kívántak
megvalósítani, ösztönözni. A vidéki területeken ez a program elsősorban a ko¬
rábban létrehozott állami gazdaságok (sangiin aj akhui) és szövetkezetek (negdel)
felszámolását jelentette."
A városokból vidékre költözve sokan visszatértek a hagyományos nomád ál¬
lattartáshoz, mert ez a megváltozott keretek között is megélhetést biztosíthatott a
685 A kulturális forradalmat az 1965 őszén bekövetkezett események - a kulturális miniszter
és helyettesének leváltása — vezették be, de amozgalom 1966 nyarán vette kezdetét. Kisebb
megszakításokkal tíz évig, Mao haláláig tartott, és rendkívül súlyos politikai és társadalmi
válságot eredményezett. Egyes vélemények szerint csaknem 36 millió embert fogtak perbe,
és közülük 750 000, más számítások szerint 1 millió embert gyilkoltak meg. MACHAROUHAR
— SCHOENHALS 2006: 262; GERNET 2001: 501-503.
6° SNEATH 2006: 150.
687 SNEATH 2006: 149.
196