Page 193 [193]
OCR
MONGÓLIA AZ EZREDFORDULÓN dekében - a költségvetés számára hosszú távon meglehetősen rossz szerződéseket is kötött. Jelentős állami területek kerültek külföldi kézre, nyereséges és a globális konjunktúrában hosszú távonis nagy jövedelemmel kecsegtető iparágak, mint az említett bányászat, nemesfém- és ipari nyersanyag kitermelés - jellemzően nagy bekerülési költségeik miatt — rendre külföldi többségi tulajdonú vállalatokhoz kerültek, amelyek gyakran még adókedvezményeket is kaptak. Az ágazat hozzájárulása a nemzeti össztermékhez a 2020-as évek elején is igen jelentős. A mongol kivitel nagyjából 8096-a már a bányászati szektorból származik, ésa GDP nagyjából egynegyedét adja." A fő felvevőpiacok a szomszédos államok, elsősorban Kína, ami tovább növeli a mongol gazdaság kitettségét déli szomszédja felé. Az 1990-es évek közepén az orosz-mongol gazdasági kapcsolatok visszaszorulásával megüresedett piaci pozíciókat Kína könnyedén be tudta tölteni. 1995-ben Kína már a második legnagyobb kereskedelmi partnere volt Mongóliának, 1999-re pedig a vezető szerepet is megszerezte. 2004-ben a mongol export 4896-a irányult Kínába, míg a Mongóliába irányuló külföldi befektetések 3890-a származott onnan. Ez Kína északkeleti és északnyugati tartományainak egyaránt jövedelmező lépés volt, ugyanakkor a kínai külpolitika is jelentősen profitált belőle. A gazdasági befolyás kialakításával, az egyre nyomasztóbb gazdasági erőfölény felhasználásával mindjobban lehetősége nyílt a kétoldalú kapcsolatok irányítására is. Gazdasági értelemben Mongólia számára Kína közelsége áldás és átok is egyben. A kínai gazdaság szinte kielégíthetetlen nyersanyagigénye komoly lehetőségeket rejt amongol gazdaság számára. Mongólia olyanipari nyersanyagokkal, szénkészletekkel rendelkezik, ami fontos a kínai gazdaság számára, így annak felvevőpiaca lehet, ugyanakkor ezek kitermelésében is részt vállalhat a déli szomszéd. A szovjet befolyás időszakában az infrastrukturális fejlesztések Mongóliában korántsem voltak átfogóak. Elsősorban a városi lakosság körülményeinek szerény javítását, illetve a szovjetipar szükségleteinek kiszolgálását célozták. Ennek köszönhetően nem épült ki olyan út- és vasúthálózat, energiagazdálkodás, ami lehetővé tenné az új lelőhelyek gyors kiaknázását. A bányaalapításoknak, illetve a kitermelés megindításának pedig alapfeltétele a megfelelő infrastruktúra kiépítése. Ehhez Mongóliában nincs megfelelő tőke. A kínai befektetők így jó lehetőséghez jutnak, amit a két ország kormányzata is támogat. 2003-ban első külföldi útján - ami szintén a kiemelt kínai figyelem bizonyítéka — HuJintao, akkori kínai pártfőtitkár hivatalosan is megerősítette, hogy Kína érdekelt a mongóliai beruházások fokozásában, a gazdasági kapcsolat megerősítésében. Egy évvel később a mongol államfő, N. Bagabandi pekingi viszontlátogatásakor szintén üdvözölte a kínai befektetéseket. A két ország együttműködésének köszönhetően a 2003-as 23 millió dollárnyi kínai bányászati beruházás egy évvel később már 3,7 szeresére, 86 millió dollárra nőtt. A kínai részesedés a külföldi bányászati 67 https://openknowledge.worldbank.org/bitstream/handle/10986/37298/P173631074c7de069090eb01f85e276b405.pdf?sequence=1&isAllowed=y (utolsö megtekintes: 2022. 06.26.) 191
