Page 193 [193]
MONGÓLIA AZ EZREDFORDULÓN
dekében - a költségvetés számára hosszú távon meglehetősen rossz szerződéseket
is kötött. Jelentős állami területek kerültek külföldi kézre, nyereséges és a globális
konjunktúrában hosszú távonis nagy jövedelemmel kecsegtető iparágak, mint az
említett bányászat, nemesfém- és ipari nyersanyag kitermelés - jellemzően nagy
bekerülési költségeik miatt — rendre külföldi többségi tulajdonú vállalatokhoz
kerültek, amelyek gyakran még adókedvezményeket is kaptak. Az ágazat hozzá¬
járulása a nemzeti össztermékhez a 2020-as évek elején is igen jelentős. A mongol
kivitel nagyjából 8096-a már a bányászati szektorból származik, ésa GDP nagyjából
egynegyedét adja." A fő felvevőpiacok a szomszédos államok, elsősorban Kína,
ami tovább növeli a mongol gazdaság kitettségét déli szomszédja felé.
Az 1990-es évek közepén az orosz-mongol gazdasági kapcsolatok visszaszoru¬
lásával megüresedett piaci pozíciókat Kína könnyedén be tudta tölteni. 1995-ben
Kína már a második legnagyobb kereskedelmi partnere volt Mongóliának, 1999-re
pedig a vezető szerepet is megszerezte. 2004-ben a mongol export 4896-a irányult
Kínába, míg a Mongóliába irányuló külföldi befektetések 3890-a származott onnan.
Ez Kína északkeleti és északnyugati tartományainak egyaránt jövedelmező lépés
volt, ugyanakkor a kínai külpolitika is jelentősen profitált belőle. A gazdasági be¬
folyás kialakításával, az egyre nyomasztóbb gazdasági erőfölény felhasználásával
mindjobban lehetősége nyílt a kétoldalú kapcsolatok irányítására is.
Gazdasági értelemben Mongólia számára Kína közelsége áldás és átok is egyben.
A kínai gazdaság szinte kielégíthetetlen nyersanyagigénye komoly lehetőségeket
rejt amongol gazdaság számára. Mongólia olyanipari nyersanyagokkal, szénkész¬
letekkel rendelkezik, ami fontos a kínai gazdaság számára, így annak felvevőpiaca
lehet, ugyanakkor ezek kitermelésében is részt vállalhat a déli szomszéd. A szovjet
befolyás időszakában az infrastrukturális fejlesztések Mongóliában korántsem
voltak átfogóak. Elsősorban a városi lakosság körülményeinek szerény javítását,
illetve a szovjetipar szükségleteinek kiszolgálását célozták. Ennek köszönhetően
nem épült ki olyan út- és vasúthálózat, energiagazdálkodás, ami lehetővé tenné
az új lelőhelyek gyors kiaknázását. A bányaalapításoknak, illetve a kitermelés
megindításának pedig alapfeltétele a megfelelő infrastruktúra kiépítése. Ehhez
Mongóliában nincs megfelelő tőke. A kínai befektetők így jó lehetőséghez jutnak,
amit a két ország kormányzata is támogat.
2003-ban első külföldi útján - ami szintén a kiemelt kínai figyelem bizonyítéka —
HuJintao, akkori kínai pártfőtitkár hivatalosan is megerősítette, hogy Kína érdekelt
a mongóliai beruházások fokozásában, a gazdasági kapcsolat megerősítésében. Egy
évvel később a mongol államfő, N. Bagabandi pekingi viszontlátogatásakor szintén
üdvözölte a kínai befektetéseket. A két ország együttműködésének köszönhetően
a 2003-as 23 millió dollárnyi kínai bányászati beruházás egy évvel később már
3,7 szeresére, 86 millió dollárra nőtt. A kínai részesedés a külföldi bányászati
67 https://openknowledge.worldbank.org/bitstream/handle/10986/37298/P173631074c¬
7de069090eb01f85e276b405.pdf?sequence=1&isAllowed=y (utolsö megtekintes: 2022.
06.26.)
191