Oldal 191 [191]
OCR
MONGÓLIA AZ EZREDFORDULÓN a vidékre induló postajáratokkal, buszokkal"" - terítették a fővárosban, illetve az egész országban. A kisebb boltok, trafikok ugyan önállóan kicsi, de összességében megfelelő méretű piacot teremtettek az így érkezett árucikkeknek. A szerény hasznot azután, ismét kalákában, újabb szállítmány beszerzésére fordították. Ebben az időben gyakran fordult elő, hogy a mongol határokon szinte képtelenség volt kishatárforgalommal vasúton átkelni, mert a helyi , kereskedők" minden kupét lefoglaltak áruik számára. Az utazó ilyenkor éppúgy megoszthatta fülkéjét egy banánszállítmánnyal, mint néhány karton sörrel vagy egy ülőgarnitúra terebélyes foteljeivel. Az ilyen jellegű tevékenység elsősorban a városi lakosság körében volt elterjedt. A vidék ekkor is megmaradt hagyományos gazdálkodási formáinál, és abban az időszakban népességszáma sem csökkent jelentős mértékben. Ez a tény biztosította a mongol gazdaság túlélését. Az említett kereskedelmi formák később, az ezredforduló környékén, fokozatosan visszaszorultak. A gazdaság ezen szegmensében is megjelentek a nagyvállalkozások, amelyek elég tőkeerősek voltak a nagy tételben történő kereskedelmi forgalom lebonyolításához. Ez jelentős változásokat is generált. Egyre több külföldi, multinacionális cég jelent meg, kínai, dél-koreai, japán vállalatok nyitottak kirendeltségeket, kínálták áruikat és szolgáltatásaikat — a mongóliai piacszerzés érdekében gyakran nyomott áron -, és a városokbanis folyamatosan nőtt a fizetőképes kereslet. Az új körülmények hatására az ezredforduló tájékán az árubőség robbanásszerűen megnőtt, ebben az értelemben a mongol főváros napjainkban semmiben sem különbözik a világ más nagyvárosaitól. A kétezres évek közepére fokozatosan kezdtek beérni a gazdaság átalakítását célzó intézkedések. 2004-ben a bányászat, az építő-, illetve a szolgáltató ipar területén csaknem 6596-os növekedést regisztráltak. Tovább folytatódott a privatizáció, 2004-ben magánkézbe került az ország legfontosabb kőolaj-forgalmazója, és tervben volt a nemzeti légitársaság, valamint az ország legnagyobb kasmír kereskedelemmel foglalkozó vállalata, a Gobi Cashmer privatizációja is. Az évtized közepére a nemzeti össztermék csaknem 8096-át magáncégek adták. Látványos eredményeket hozott a bányaipar fejlesztése is. Az energiahordozók kitermelése mellett jelentős bevételeket eredményezett az egyik legfontosabb ipari nyersanyagnak számító réz bányászata is, melynek világpiaci ára folyamatosan emelkedett. Az ipari termelésnek ekkor csaknem 6096-át a bányászat adta. A mongol gazdaság motorja az évtized végén is a bányaipar volt. Ebben — a harmadik fél bevonását célzó rendszeres mongol kísérletek ellenére is — Kína volt és maradt Mongólia legjelentősebb partnere. A 2010 nyarán Mongóliába látogató Wen Jiabao kínai kormányfő megbeszélésein is a mongol ásványkincsek kitermelése és az infrastruktúra-beruházások fejlesztése kapcsán állapodtak meg szorosabb együttműködésről. Kína elsősorban az ország délkeleti területein található feketeszén-, arany- és rézbányákban szerzett érdekeltségeket. A kétoldalú tárgyalásokon 670 Nem egyszer fordult elő, hogy a szerző vidéki terepmunkáján úttalan-utakon zötykölődve, az épp utolért postabusz hátsó ablakában magyar Balaton szelet-, vagy étolaj szállítmányt látott. Ekkor valószínűleg épp ilyen konténer érkezett az országba. 189
