Miközben a fővárosban érezhetően nagyobb a politikai aktivitás, az új jelöltek
döntö többsege is itt méretteti meg magát, addig vidéken jellemzően kevesebb jelölt
indul, a pártválasztás preferenciái hagyományosnak tekinthetők, amit a Mongol
Néppárt a hagyományos szervezeti struktúrákra támaszkodva könnyedén ki is tud
használni. Ennek is köszönhető, hogy az Ulánbátoron kívüli 52 helyből 42 helyet
az MNP szerzett meg a 2020-as választásokon.
Az 1990-es politikai átalakulás idején az országot - a Mongol Népi Forradalmi Párt
Központi Bizottságának főtitkáraként — vezeté Jambiin Batménkh (1926-1997)
lemondása után az országgyűlés 1990. március 21-én jelölte Punsalmnagiin Ochir¬
batot (1942-) az ideiglenes államelnöki pozícióra, majd még az év júliusában a
Nagy Népi Hurál újraválasztotta, így ő lett az első politikus, aki ezt a korábban
nem létező hivatali pozíciót betöltötte. A tisztséget végül az 1992-es új mongol
alkotmányban rögzítették. Az új szabályozás alapján 1993 nyarára írták ki az első
mongol elnökválasztást. Bár Ochirbat határozottan kiállt a politikai átalakulás,
a piacgazdaság mellett, meggyőző rugalmassággal, kompromisszumkészséggel
próbálta irányítani az országot az 1990-es évek elejét jellemző, meglehetősen
nehéz gazdasági helyzetben és politikai viták között, 1993 elejére komoly ideo¬
logiai konfliktusba keveredett az őt korábban támogató utódpárttal. Az MNEP
ezért kihátrált Ochirbat mögül, és az Ünen pártfolyóirat akkori főszerkesztőjét, a
keményvonalas Lodongiin Tüdevet (1935—2020)"? jelölte az államfői pozícióra.
Az akkori ellenzék - felismerve a politikai lehetőséget —, koalícióra lépve jelölte az
addigi államfőt, aki a júniusi választásokon 57,896-os szavazati aránnyal le is győzte
a Forradalmi Párt jelöltjét, Mongólia ezzel elkerülte a politikai visszarendeződés
és a reformok lassulásának veszélyét.
Ochirbat elnöki ciklusát számos komoly gazdasági és politikai válság nehezítet¬
te. A korábbi gazdasági kapcsolatok összeomlása, az élelmiszer- és energiahiány,
a magas infláció miatt jelentősen romlottak az életkörülmények. Az államelnök
többször összetűzésbe került a kormánnyal is, azzal vádolva őket, hogy nem tel¬
jesítik szociális kötelezettségüket, lassan halad a gazdasági átalakulás. Többször
felszólított a bürokrácia csökkentésére, és kiállt az állami eszközök privatizációja
mellett. Ciklusa végére a korábbi állami vagyon csaknem 2096-át már privatizálták.
1996-ban a parlamenti választásokon az MNEP vereséget szenvedett, és a ko¬
rábban őt jelölő ellenzéki pártok alakíthattak kormányt, de az egy évvel későbbi
elnökválasztáson Ochirbat már nem tudott ebből tőkét kovácsolni. A romló gaz¬
dasági helyzet, a 3096 körüli infláció következtében az emberek kezdtek elfordulni
a kormányzópártoktól, és az MNEP által jelölt Natsagiin Bagabandit (1950-)