valamelyest Mongólia mozgástere is bővült. Az új gazdaságpolitikai lépések azon¬
ban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így a társadalmi feszültség
növekedésével a jelentősebb politikai átalakulás is egyre elkerülhetetlenebbé
vált. A peresztrojka nyomán meghirdetett mongóliai átalakulás az öörchlön bai¬
guulalt (átalakítás), il tod (nyitás)? fogalmakkal került be a mongol köztudatba.
A cél elsősorban a Szovjetunióban elindult változások követése, a folyamat helyi
viszonyokhoz adaptálása, különösen a gazdaság átalakítása volt. A társadalmi, még
inkább a politikai környezet megváltoztatása még távlati célként sem fogalma¬
zódott meg. Az új politikai irányvonal meghirdetésével azonban létrejöttek azok
a — jórészt közéleti — fórumok, ahol a társadalmi és politikai feszültségek, a romló
életszínvonal, a szovjet katonai jelenlét és politikai befolyás okozta konfliktusok
is napvilágra kerültek. Ezek egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak Mongóliában
is, amelyek a külpolitikai változások hatásaival együtt a politikai fordulat felé
sodorták az országot.
A jelentősebb rendszerellenes mozgalmak 1989 őszén kezdődtek, és 1990 elején
váltak általánossá. A fokozódó elégedetlenség azonban érezhető volt már 1989
elején is. Január 4-én szórólapok bukkantak fel Ulánbátor utcáin, ezeken jelentek
meg szélesebb körben az első kritikák az MNEP hatalma és a kormányzat ellen.
1988-1989 forduldjan olyan politikai reformcsoportok, klubok jelentek meg, mint
az Oorchlén Club (,,Reform Klub”) vagy a Shine Uye (,,Uj Ido”, ,Uj Generacid”),
amely szórólapokon kezdte terjeszteni az ENSZ közgyűlése által 1948. december
10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát." A kezdeményezéshez
csatlakozott az Ünen című pártlap is, amelynek hasábjain 1989. február 9-én a
teljes szöveget publikálták.
A politikai megmozdulások szervezői, résztvevői, elsősorban a fiatal városi
értelmiség képviselői voltak. A mozgalmak társadalmi bázisa azonban hamarosan
jóval szélesebbé vált: bár amegmozdulások elsősorban a fővárosra koncentrálódtak,
fokozatosan átterjedtek vidékre — természetesen ekkoris a kisebb vidéki városokra
és nem a nomád területekre kell gondolnunk. Ennek példájaként érdemes meg¬
jegyezni, hogy Nyugat-Mongólia egyik oktatási és közigazgatási központjában,
Khovdban 1989 decemberében is voltak olyan politikai megmozdulások, amelyeket
az ottani egyetem diákjai szerveztek, csatlakozva a fővárosban megjelent hasonló
kezdeményezésekhez.***
Mongóliára a 20. század valamennyi politikai átalakulása idején jellemző volt
(és mais az), hogy a hagyományos életmód okán többnyire jóval konzervatívabb,
és a változásokban kevésbé érdekelt vidéki nomád népességgel szemben az új moz¬
galmak, politikai elképzelések progresszív támogatói elsősorban a városi népesség