dályozta a változást. Ennek érdekében a pártvezetésben és a gazdaságirányításban
is jelentős személyi változtatásokat hajtott végre, így 1989-re már az új gazdasági,
politikai irányvonal mellett elkötelezett reformkommunisták kerültek túlsúlyba
a fontosabb döntéshozó szervezetekben.
Batmönkh nem sokkal hatalomra kerülése után, sietett normalizálni a mongol
kapcsolatokat Kínával. 1984 októberében tett moszkvai látogatásán a gazdasági
együttműködések fejlesztése mellett a szovjet-kínai, mongol-kínai viszony kérdése
is terítékre került. Csernyenko"" akkori szovjet főtitkár a mongol vendég tiszte¬
letére rendezett vacsorán vetette fel a kínai kérdést, ahol Batmönkh üdvözölte a
kétoldalú kapcsolatok normalizálódását, és felvetette azt is, hogy az enyhüléssel
párhuzamosan a mongol területen — ideiglenesen -— állomásozó szovjet haderő
kérdésétis tisztázni kell." Az új mongol vezetés sietett is lépéseket tenni a kínai
diplomáciai kapcsolatok rendezése érdekében, és a következő időszakban több
mongol-kinai kétoldalú találkozón is sürgette az együttműködések fejlesztését.
A kínai kulturális forradalom, illetve az 1960-as évek végének határvitái ide¬
jén megromlott kinai-szovjet viszony rendezését, végül Mihail Gorbacsov vitte
véghez. Ekkor Moszkva külpolitikai elképzeléseinek már fontos részét képezte a
szovjet-kínai kapcsolatok helyreállítása. Ennek egyik fontos mozzanata volt Gor¬
bacsov 1986. júliusi, az ázsiai biztonsági kérdésekről szóló vlagyivosztoki beszéde,
melyben a pártfőtitkár egy sor egyoldalú engedményt fogalmazott meg. Többek
között bejelentette a csapatkivonást Mongólia területéről és a Távol-Keletről, illet¬
ve elfogadta a kínai álláspontot az Usszuri és az Amur fő hajózási uütvonalairöl.°””
1987. január 15-én hangzott el a haderő kivonásának konkrét időpontja. A folyamat
április 16-tól június közepéig ment végbe, és ennek során az orosz csapatok mintegy
25%-a hagyta el Mongöliät.°”®
Batmönkhöt és kormányát az utókor részéről a legnagyobb elismerés kétségkívül
azért illeti, mert képes volt felismerni az új politikai változásokat, és elősegítette
a békés átmenetet Mongóliában. Képes volt a reformkommunista vonal elképze¬
léseit érvényesíteni az 1989-1990-es politikai átmenet időszakában, elutasította
a fegyver használatát a politikai megmozdulások szereplőivel szemben, és békés
úton adta át a hatalmat a demokratikus kormányzatnak.