Page 155 [155]
OCR
NOMÁDOK A SZOCIALIZMUSBAN. MONGÓLIA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN 1964. szeptember 21-én született megállapodás a Szovjetunió és Mongólia között arról, hogy a szovjetek katonai segítséget nyújtanak mongol partnerüknek. A szerződés - indokát és tartalmát tekintve is — sok szempontból hasonlított az 1934-ben a japán intervenció árnyékéban megkötött szerződéshez. A Barátsági, Szövetségi és Kölcsönös Segítségnyújtási Egyezmény 1966-os aláírása után immár ismét lehetőség volt arra, hogy jelentősebb létszámú szovjet haderőt telepíthessenek az országba. A Damanskij/ Zhenbao-sziget miatt a Szovjetunió és Kína között kirobbant összecsapás jelentette az utolsó cseppet a pohárban, és az 1960-as évek végén megkezdődött a szovjet csapatok Mongóliába telepítése. Létszámuk az évtized fordulójára elérte a 70-80 000 főt, és ez a nagy létszámú személyi állomány jelentős páncélos és légitámogatással együtt, az 1980-as évekközepéig a területen is maradt. Mongólia gyakorlatilag a szovjet haderő előretolt felvonulási területének számított. A fagypontra jutott kapcsolatokban némi enyhülés következett be az 1970-es évek közepén. Már 1971-ben tettek lépéseket egymás felé a mongol és a kínai diplomácia képviselői, bár kétségtelen az is, hogy a mongol média készségesen ismételte a rendszeresen Kínát bíráló szovjet propaganda kijelentéseit. Enyhülést jelentett, hogy Mao 1976-ban bekövetkezett halála után, a Szovjetunió és Mongólia is azok közé az országok közé tartozott, akik azt hangoztatták, hogy normalizálni kívánják kapcsolataikat Kínával. Ez azonban sajnos csak a tervek szintjén maradt, mert egy évvel később Kína azzal vádolta meg a mongol határőröket, hogy betörtek a belső-mongol területre, és a konfliktusra hivatkozva a kínai kormányzat ismét felszólította a szovjeteket arra, hogy vonják ki csapataikat Mongóliából. A feszültség ismételt növekedése miatt a mongolok attól tartottak, hogy erősödhet a szovjet jelenlét az országban. A nyolcvanas évek eleje némi enyhülést hozott a mongol-kínai kapcsolatokban, bár a bizalmatlanság továbbra is érezhető volt. Ezt látszott alátámasztani az az eset, amikor 1983-ban többezer Mongóliában élő és dolgozó kínait utasítottak ki az országból arra hivatkozva, hogy nem végeznek megfelelő munkát, és csak ,élősködnek" a mongolokon. Érdekes tény, hogy hasonló vélemények évtizedekkel később is megjelentek a Mongóliában dolgozó kínaiakkal kapcsolatban. Ezek a toposzok jellemzően a mongolok Kínával és a kínaiakkal szembeni bizalmatlanságának megnyilvánulásai voltak, és azok ma is. Kína természetesen felháborodásának adott hangot a mongol intézkedések miatt, de jelentősebb diplomáciai konfliktus nem lett az ügyből. A nyolcvanas évek közepétől a szovjet szövetségi rendszerben érezhető fokozatos politikai változás aztán a kétoldalú kapcsolatokban is kifejtette hatását. Előbb a kulturális együttműködések szaporodtak, majd ezek mentén lassan a diplomácia más területein is megtörtént a közeledés, ami aztán az 1989-1990ben beköszöntő új korszakig vezetett. 567 BATBAYAR 2018: 324. 153
