Page 153 [153]
OCR
NOMÁDOK A SZOCIALIZMUSBAN. MONGÓLIA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN ban élő nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogára. Ugyanakkor ez az év volt az is, amikor létrejött a Mongol Népköztársaság, és a szovjetek — bár Kínával kötött szerződésben ismerték el azt, hogy a mongol területek Kína részét képezik - sietve vették fel a kapcsolatot az új szocialista állammal. A Kuomintang által hangoztatott elvekhez hasonlóan, az első kínai kommunista alkotmány 1931-ben megadta a kisebbségeknek az önrendelkezés jogát. Mao ezzel szemben 1936-ban és néhány évvel későbbi nyilatkozataiban is úgy fogalmazott, hogy a népi forradalom győzelmével Külső-Mongólia majd a kínai föderáció részévé válik, illetve sajátos autonóm jogokkal felruházva akár önkéntis csatlakozna Kinahoz.**’ Ezek a felvetések akár alapot is adhattak a mongolok rendszeresen felemlegetett félelméhez, miszerint Kína soha nem fog lemondani egykor birtokolt területeiről. A fentiek ellenére a második világháborút követő rendezés és az 1945. őszi mongol népszavazások eredményét a Kínai Népköztársaság is elismerte. A korai ötvenes években a szovjetek és Kína együttműködtek Mongólia fejlesztésének terén. E kezdeményezések első fontos lépése a transzmongóliai vasútvonal kiépítése volt. Az északi, szovjet-mongol határtól Ulánbátorig 1949-re megépült az összeköttetés, míg Peking felé a vasút csak az ötvenes évek közepére vált használhatóvá. 1952-ben írták alá a vasútfejlesztésre vonatkozó megállapodásokat, ahogyan a tíz évre szóló kínai-mongol gazdasági együttműködésre vonatkozó megállapodást is. Ezzel együtt a korban a kínai beruházások nem érték el a szovjetek által nyújtott támogatások negyedét, még akkor sem, amikor a szovjet csapatok 1956-ban történt részleges kivonása után erre nagyobb lehetőség látszott. A kínai-mongol kapcsolatok 1950-es években jellemző irányát jól példázza, hogy az 1957-ben Moszkvában tető alá hozott szovjet-mongol támogatási szerződés megkötését követően a Kínai Népköztársaság is hasonló döntést hozott, és 190 millió jüan támogatást ajánlott fel Mongóliának. A döntés — amit a kinai miniszterelnökhöz, Zhou Enlaihoz (1898-1976) kétnek — bizonyitéka a kinaiak és a szovjetek között Mongóliával kapcsolatban továbbélő rivalizálásnak. Mindkét szomszéd fontosnak tartotta, tartja, hogy meghatározó befolyása legyen az országban, és ahogyan látjuk, az inga hol az egyik, hol a másik szomszéd felé billent az évszázadok során. A mongol-kínai kapcsolatokat a 20. század közepe utánis alapvetően befolyásolja a két ország viszonya a Szovjetunióval. Ezen kívül azonban voltak, és a mai napig is vannak még olyan kérdések, amelyek közvetlenül hatással vannak a két ország viszonyára. Ezek közültörténeti távlatokban a mongol Yuan-dinasztia hatalmát, és annak a mongol nemzeti identitásra napjainkig gyakorolt hatását érdemes megemlítenünk, de ennek ellenpontjaként a közös történeti hagyományban jelen van a Qing mongol területek feletti befolyásának korszaka is. A kapcsolatok szempontjából nem elhanyagolható tény, hogy Kína egyik elismert nemzeti kisebbségeként több mongol él a nagyhatalom területén, mint amennyien az anyaországban. Létezésük, 559 GREEN 1986: 1342. 560 GREEN 1986: 1346. 151
