Oldal 152 [152]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG szer Ázsiában meghatározó többi államával — a Koreai Köztársasággal, illetve az Egyesült Államokkal - történő kapcsolatfelvétel. Az USA az 1970-es évek elejétől fokozatosan fejlesztette kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal, de ez nem jelentette azt, hogy automatikusan tovább lépett volna Ázsia belső területei felé. Bár tény, hogy a kétoldalú kapcsolatok megalapozása irányába tett puhatolózó lépések egészen 1961-ig nyúlnak vissza, """ de a diplomáciai kapcsolatfelvétel ekkor még nem történt meg." Ennek alapvető oka volt, hogy épp az 1960-as években megromló szovjet-kínai viszony terelte az ázsiai nagyhatalom figyelmét a nyugati kapcsolatok felé, és fokozta a szovjet befolyást Mongóliában. Ennek következtében az Egyesült Államok csak a szovjet befolyás csökkenésének időszakában, Gorbacsov hatalomra kerülése, és a híres 1986-os vlagyivosztoki beszéde (1986. július 28.) után fordult Mongólia felé. 1987 januárjában ismerte ela Mongol Népköztársaságot, "S viszont ezután szinte azonnal, 1988-ban már nagykövetséget is nyitott Ulánbátorban. A rendszerváltás után pedig Mongólia meghatározó politikai szövetségese lett. A Koreai Köztársaság még később csatlakozott a Mongóliával diplomáciai kapcsolatot létesített országokhoz. Érdekes módon az 1988-ban a keleti blokk országai felé meghirdetett koreai nyitást követően — aminek viszonzásában Magyarország járt az élen" — csak két évvel, 1990 márciusában jött létre a diplomáciai kapcsolat Mongólia és Dél-Korea között, és bár a kezdeti terveket csak lassú fellendülés követte," az azóta eltelt három évtizedben Dél-Korea fontos partner lett. Mongólia mint ütközőállam Ahogyan korábban már utaltunk rá, Mongólia számára kulcskérdés, hogy milyen viszonyt ápol két szomszédjával. A szovjet-orosz kapcsolatok gyakorlatilag a 19-20. század fordulójától fokozatosan átvették a kínai kapcsolatok szerepét a mongol politikai, gazdasági élet területén. Mongólia függetlenségének kínai elismerésével, illetve a Kínai Népköztársaság megalakulásával új korszak kezdődött, de ez csak addig tartott, amíg a szovjet-kínai kapcsolatok ezt lehetővé tették. 1949 és 1962 között a Mongol Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság közötti kétoldalú kapcsolatok látványos sebességgel fejlődtek. Kína az 1920-as évektől kezdődően képtelen volt akaratát érvényesíteni a perifériákon. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szovjetek gyakorlatilag — ha a japán terveket nem számítjuk — konkurens nélkül maradtak a belső-ázsiai területek feletti fennhatóság megszerzéséért folytatott versenyben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Kínának ne lett volna elképzelése a mongol területek státuszára vonatkozóan. 1924-ben az első Kuomintang Nemzeti Kongresszus utalt a Kíná554 BATBAYAR 2018: 324. 555 SANDERS 1987: 144. 556 RossABI 2005: 9. 557 CsoMA 2018: 259-261. SS8 LEE 2016: 1-3. 150
