A mongolok, birodalmuk 14. századi bukását követő több évszázados elszigeteltség
után, a 20. század elején próbáltak ismét a világpolitikai színtérre kilépni. Ez
a Teokratikus Mongol Állam időszakában nem sikerült maradéktalanul, így a
folyamat 1921-től a legszorosabb szövetségesük, a szovjetek segítségével, annak
védőszárnyai alatt, de gyakran szinte fojtogató , baráti" ölelésében játszódott le,
és ez a körülmény alapvetően meg is határozta, hogy az ország milyen pályán és
milyen feltételrendszerben mozoghatott.
Ahogyan korábban már említettük, az 1921-es mongol forradalom után a Szovjet¬
unió volt Mongólia meghatározó - és majd negyedszázadig egyetlen — diplomáciai
partnere. A Mongol Népköztársaság 1924-es elismerése után, a következő fontos
kétoldalú szerződést 1936-ban kötötték. Ez tette lehetővé a szovjet csapatok
mongóliai tartózkodását, és később a japánok elleni közös fellépést. Mongólia a
második világháborút megelőzőenis a Szovjetunió szatellitjaként mozgott, és ebben
érdemi változás nem történt a nemzetközi kapcsolatai kiépítésének időszakában
sem. 1946-ban írták alá a Szovjet-Mongol Barátsági és Kölcsönös Segítségnyújtási
Egyezményt, amely a gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítésének is megfelelő
alapot nyújtott." A szerződést nagyjából húsz évvel később, 1965-ben újították
meg, amikor egy ötéves együttműködési szerződést kötöttek az 1966-1970 kö¬
zötti időszakra vonatkozóan. Ez már a Kínával való szakítás korszakára esett, és
a Szovjetunió jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a szovjetek és a
kínaiak között a mongol területek feletti befolyásért folytatott, és valójában soha
meg nem szűnő rivalizálás az ő győzelmüket hozza." A szerződést már Brezsnyev
és patronáltja, Tsedenbal írták alá Ulánbátorban, és a felek siettek hangsúlyozni,
hogy a szerződés ,a szocializmus vívmányainak védelmét, és a Mongol Nép¬
köztársaság szuverenitásának biztosítását" szolgálja, üzenve egyúttal az esetleg
ezzel ellentétes célokat fontolgató Kínának is." Brezsnyev 1974-ben — a Mongol
Népköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján — látogatott ismét Ulánbátorba,
határozott állásfoglalást téve a kétoldalú kapcsolatok fontossága mellett, és megerő¬
sítve az ott állomásozó szovjet haderő szerepének jelentőségét. Az évtized végéig
Kína többször felis szólította a Szovjetuniót, hogy vonja ki csapatait az országból,
amit Tsedenbal a mongol szuverenitásba történő durva beavatkozásként kezelt."
Brezsnyev 1982-ben bekövetkezett halálával, az erőviszonyok némiképp vál¬
toztak. Az egykori pártfőtitkár utódlásának kérdésére nem találtak megnyugtató