OCR Output

KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG

per

ef

25. kép Ulánbátor 3. és 4. kerületében épülő új lakótelep. Előtérben a Gandan kolostor

(1980-as évek. Forrás: Mongol Tudományos Akadémia,
Történettudományi és Néprajzi Intézet.)

A modernizáció során kialakított új városi környezet, az ipari létesítmények, a
kiszélesedő bürokrácia munkaerőigénye fokozatosan szívta el a vidéki területekről
anomád lakosságot. Ehhez hozzájárult az új oktatási rendszer által kialakított érték¬
rend, amely a szocialista -— és legalább annyira a bújtatott gyarmatosító attitűddel
megjelenő szovjet - felfogás szerint az jelmaradott" nomád körülmények közül a
, modern" városi környezet felé terelte a népesség jelentős részét. Az így létrejött
belső migráció hatására a városi lakosság aránya 1956 és 1986 között 21,6%-röl
51,890-ra emelkedett." A század végén a három legnagyobb város, Ulánbátor és
az alig negyed századdal korábban alapított Darkhan, illetve a még , fiatalabb"
Erdenet a lakosság több mint 3096-ának adott otthont. Emellett a megyeközpon¬
tokis hasonló ütemben növekedtek, így a nomád életkörülmények miatt alacsony
népsűrűséggel rendelkező Mongólia lakosságának eloszlása, drasztikus mértékben
egyenetlenné vált már a szocialista korszakban is. A főváros és a jelentősebb me¬
gyeközpontok (az említettek mellett Khovd, Uvs vagy Choibalsan stb.) gyakran
az adott közigazgatási egységben lakók 25—4096-ának adtak otthont. A vidék
fokozatosan elnéptelenedett. Ugyanakkor épp ezek a belső migrációs folyamatok
teremtették meg azoknak a politikai folyamatoknak a társadalmi bázisát, amelyek
az 1989-1990-es rendszerváltás idején zajlottak. Sajátos módon Mongóliában a
szovjet rendszer alapjait a nomádok rakták le, majd e társadalmi csoport vissza¬

531 A jelzett időszakban a mongol főváros lélekszáma 30096-kal emelkedett. SANDERS 1986: 50.

142