Seite 139 [139]
OCR
NOMÁDOK A SZOCIALIZMUSBAN. MONGÓLIA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN Az előző korszakhoz köthető társadalmi elit háttérbe szorítása, pozícióik gyengítése és a régi rendszertől elszakadni képes új mongol társadalom kialakítása során az oktatás meg-, illetve újjászervezése, valamint az új kultúra , kialakítása" is fontos eszköze volt a hatalomnak. A mongol társadalom minél inkább hasonlított a mintaadó szovjethez, annál távolabb került hagyományos kultúrájától, és az új kormányzat - jellemzően az elhibázott kollektivizálási kampányok után - jelentős erőforrásokat mozgósított a nomád gazdálkodás, az állattenyésztési ágazat fenntartására, a pásztorok pedig egyre jobban kötődtek az új struktúrájú adminisztratív bürokráciához. Ez egyrésztaz MNEP vidéki szervezeti hálózatának kiépítése miatt alakultígy, másrészt a szövetkezeti rendszer óvatosabb, de fokozatos kiterjesztése révén. A kollektivizálás egyébként is fontos eszköze volt annak, hogy a mongol nomád társadalmat jól áttekinthető adminisztratív rendszerbe szervezze az új hatalom. A korábbi magángazdaságok és a kolostori birtokok felszámolásával a termelékenységet is növelni akarták, de mint láttuk, ennek épp ellenkező hatása volt. Nagy állami gazdaságokat (sangiin aj akhui), állattartó kollektívákat (negdel) hoztaklétre, és ezekhez rendelték az egyes pásztorcsaládokat a közigazgatási rendszer kereteit — jellemzően a sumok szintjén - figyelembe véve. Ezek a kollektívák a gazdaságirányítás központosítása mellett az egységes, egyenlő szocialista társadalom kialakítását, valamint a vagyonkiegyenlítést is segítették, hiszen a nomád körülmények között a vagyon alapja az állatállomány." A negdelek brigádokra oszlottak, ezek eleme volt maga a gazdálkodó pásztorcsalád. Így tehát, miközben a vagyoni különbségeket eltüntették, létrehoztak egy olyan gazdálkodó szervezetet, ami a családok számára biztosította az alapvető gazdasági infrastruktúrát 521 SUTTON-SMITH 2017: 9. 137
