Page 136 [136]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG leszámolásokkal párhuzamosan zajlott. A , nagy tisztogatás" után, az 1940-es évek elejére a régi mongol kiváltságos réteget mint társadalmi csoportot lényegében felszámolták, és a kolostori kincstárak rendszere is megszűnt." Az erőszakos kollektivizálás kudarca után 1932-1934 között bevezetett , új fordulat" —politika immár kevésbé drasztikus eszközöket használt. Leállították az erőszakos szekularizációt — ennek következtében ismét tízezrek tértek vissza a kolostorokba -, miközben új törvényt alkottak a jasok adóztatásáról. A magántulajdon - elsősorban a pásztorok megélhetését biztosító állatállományra vonatkozó - részleges elismerése alapján újjászervezett rendszer végül a gazdasági helyzet javulását, a társadalmi feszültség enyhülését hozta. Az erőltetett kollektivizálás kudarcot vallott, az első ötéves terv összeomlását, a gazdasági fejlődés megtorpanását hozta. Az a politikai elképzelés, amely a gazdasági érdekeket alárendelte a társadalmi struktúra drasztikus átalakításának, megbukott." Ugyanakkor az osztályharc, mint cél az évek során a propaganda hatékony eszközévé, és akormányzat fontos indokává vált olyan kampányok lebonyolítása során, mint az államosítás, a jas-kampány vagy a kollektivizálás. Ezen keresztül fogalmazhatták meg azokat az emancipációs narratívákat, amelyek szükségesek voltak ezen ellentmondásos és rövidtávon jellemzően kudarcos folyamatok lebonyolításához." Ezekakampányok elérték — politikai — céljaikat, mindeközben a tetemes gazdasági károk mellett jelentős emberáldozatot is követeltek. Bár pontos adatok valószínűleg sohasem fognak rendelkezésünkre állni, az kijelenthető, hogy a 20. század negyvenes éveire a politikai leszámolások legalább 100 000 áldozatot követeltek, elpusztítva a nagyjából egymillió főt számláló mongol lakosság tíz százalékát." A mongoltársadalom szocialista átalakítása nemcsak a régi társadalmi csoportok felszámolásával járt, de olyan új rétegek kialakításával is, amelyek ahagyományos nomád társadalomtól teljesen idegenek voltak. Bár a mai Mongólia területén már évszázadokkal korábban voltak erődített települések, amik a nomádok által lakott pusztán a városias környezet, az urbanizáció előfutárai voltak, ezek elsősorban csak a kivételeket jelentették ahagyományos életmódot folytató nomádok környezetében. A 20. század elejéig elsősorban a kolostorok és azok környéke, a bogd gegeen székhelye, Ikh Khüréé (Ulánbátor elődje), illetve a jellemzően kínai — később orosz - kereskedői központok, Maimachen, Uliastai képviselték a legfontosabb településeket, városias központokat. A feudális mongol társadalom és a hagyományos életmód nem is lehetett volna messzebb a kapitalista, ipari társadalomtól, így gyakorlatilag az a társadalmi osztály sem jött létre, amelyik a forradalom és a szocializmus építésének eszköze lehetett volna. Ez volt az oka annak, hogy az 1921-es forradalom után csak fokozatosan, a szovjet tanácsadók, illetve a Komintern hathatós politikai iránymutatásának köszönhetően alakult ki Mongóliában az a társadalomra vonatkozó szocialista narratíva, ami a későbbi 512 BAWDEN 1968: 301. 515 BAWDEN 1968: 379. 54 MYADAR 2017a: 13. 515 MYADAR 2017a: 16. 134
