Seite 134 [134]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
Az 1921-es mongóliai forradalomtól a szovjet befolyás végéig tartó, csaknem hét
évtized alatt szovjet ellenőrzéssel, a korai szakaszban a Komintern közreműködé¬
sével, a mongol társadalom jelentős átformálására tettek kísérletet, ami együtt járt
az életvilág átalakulásával, a kultúra átformálásával egyaránt. A korábbi történeti
munkák itt elsősorban az új politikai rendszer ideológiai hátterét említették e
törekvések legfőbb mozgatórugójaként, azonban itt más tényezőkis szerepet játsz¬
hattak. A szovjet befolyás mongóliai kiépítésének tekintetében is megállja a helyét
az a közép-kelet-európai területek megszállása, belső viszonyainak mesterséges
átalakítása, átszervezése kapcsán alkalmazott posztkolonialista megközelítés,
ami különböző függőségi kapcsolatokat hozott létre a Szovjetunió és Mongólia
között." A térségben az 1920-as évek második felétől felgyorsult társadalmi
átalakulás összekapcsolódott egyfajta modernizációval, részleges urbanizációval
is, amelynek célja a régi, elavult feudális jellegű struktúrák lebontása, és egy új,
modern - szocialista — gazdasági és társadalmi környezet kialakítása volt. A 70 éves
mongóliai társadalomtervezési projektet a szovjetek által vezetett modernizációs
és fejlesztési törekvés hajtotta. Az a civilizációs küldetés, hogy Mongóliát elmoz¬
dítsák elmaradott", , feudális" múltjából, amikor a nomád társadalmat egyrészt
a születési jogokkal rendelkező előkelői réteg és a mandzsu adminisztráció által
oktrojált közigazgatási rendszer, másrészt a buddhista hierarchia irányította, és
átstrukturálják azt egy szabványosított, adminisztratívan szervezett, egyszerűsített
és kodifikált rendszerbe. "7
Ezt a célt részben adminisztratív eszközökkel kívánták elérni, részben pedig a
párton belül is zajló, az új mongol állam életének irányát meghatározó politikai
csatározások során jelölték ki. Az már a forradalom győzelmét követő időszakban
nyilvánvalóvá vált, hogy a mozgalom vezetői közül sem mindenki értett egyet a
szoros szovjet szövetség kialakításának gondolatával. Ez is bizonyítja, hogy az új
mongol kormányzati struktúrábanis voltak olyanok, akik — politikai értelemben —
jelentősebb távolságot kívántak tartani az északi szomszédtól, akiket egyfajta
„vörös imperialistáknak" bélyegeztek." Ezeket a más politikai perspektívában
gondolkodókat azonban rendre utolérte az , ellenforradalmi összeesküvés" vádja,
ami általában nemcsak politikai karrierjük, de életük végét is jelentette. Ilyen
volt a Bodoo és társai elleni per 1922-ben, Soliin Danzan elítélése és kivégzése
1924-ben, a Lhümbe-ügy és gyakorlatilag az egész ,nagy tisztogatás". A hasonló
elven működő politikai leszámolások szinte folyamatosak voltak 1922-től egészen
1
a ,nagy tisztogatés” végéig, egyértelmüvé téve, hogy nem maradhatott fent olyan
506 At&ma összefoglaläsät adja Borbely Sändor Böröcz Jözsefalapjän, akia következö negy aspek¬
tust emelte ki: , 1. az egyenlőtlen gazdasági csere- és elosztási rendszerek létrehozását, 2. a
megszállt területek kulturális gyarmatosítását, 3. az állami bürokratikus-hatalmi intézmények
exportálását, 4. valamint a geopolitikai expanziót — emeli ki, mint a birodalmi centrum és a
periferikus területek között kialakuló függőségi viszonyok legfontosabb jellemzőit". BORBÉLY
2016: 187-188.
507 MYADAR 2017a: 9; A Szovjetunió keretein belül a burjátok — mint egykori nomádok - által
lakott területen lezajlott modernizációval kapcsolatban részletesen lásd: CHAKARS 2014.
508 BAWDEN 1968: 273.
132