Page 132 [132]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG hogy egy jól meghatározott közegben, az azt vezető nagyhatalom támogatásával építhették ki nemzetközi együttműködésük rendszerét. A korszak másik hangsúlyos feladata a gazdaság szocialista átalakítása, a modernizáció volt. Az 1921-es forradalom után az erőszakos kollektivizálással a gazdaság helyzetén csak rontottak, ami a vissza-visszatérő társadalmi elégedetlenség, az állami fennhatósággal, állami tulajdonnal szemben kialakuló bizalmatlanság kialakulását eredményezte. A második világháború időszakában a helyzet alig javult, hiszen a legfőbb partner képtelen volt megfelelő támogatást nyújtani, a gazdaság modernizációja stagnált. Így a feladat végrehajtása döntően az 1950-es évekre maradt. Ezzel párhuzamosan zajlott az urbanizáció és a kultúra szervezett átalakítása is, amelynek alapját a szocialista eszmerendszer jelentette. A lakosság városokba, ipari központokba telepítésével akarták kialakítani a szocializmus idealizált társadalmát. Ez a folyamat a korai időszakban jelentős traumát okozott, csak fokozatosan alakult ki egy városi népesség, amely hozzászokott az új környezethez, részben elszakadt nomád hagyományaitól és önálló társadalmi csoportként kezdett működni. Tsedenbal hatalmának utolsó évtizede a geopolitikai környezet átalakulásának időszaka volt. Bár a párt vezető szerepét senki nem kérdőjelezte meg, a nemzetközi környezet változása, a szovjet-kínai viszony megromlása, az elhidegülés, a Kína és az Egyesült Államok között létrejött , ping-pong diplomácia" időszaka, új kihívások elé állítottaa mongolokat is. Tsedenbalekkor már gyengülni látszott, és megjelent új vetélytársa is, aki egy évtized múlva az állam vezetését is átvette tőle. Két évvel Jamsrangiin Sambuu"" elnök 1972 májusában bekövetkezett halála után, 1974. június 11-én Tsedenbal lemondott a Mongol Népköztársaság Miniszter-tanácsának elnöki pozíciójáról, "? ésa Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke lett. Ezt a pozíciót birtokolta a tíz évvel későbbi -— nem önkéntes - visszavonulásáig. Az már 1974-ben is látszott, hogyaz MNEP legfelsőbb vezetésében megindult egyfajta átrendeződés, generációváltás." Az új politikai hangulatot, a közelgő , őrségváltást" jelezte azis, hogy az 1974. június 12-én hivatalba lépett Politikai Bizottság tagjai közül immár öten voltak olyanok, akik az 1970-es évek elején lettek a politikai felsővezetés tagjai. Az addigi egyszemélyi vezető legfőbb kihívója az akkor 48 éves, Szovjetunióban tanult gazdasägi szakember, Jambiin Batménkh (1926-1997) volt, aki 10 évvel később vette át a teljes hatalmat elődjétől. Az 1974-es pozícióváltás után Tsedenbal 502 Jamsrangiin Sambuu (1985-1972). Pásztorcsaládban született a mai Töv aimag területén. Már 1922-ben csatlakozott a Mongol Néppárthoz, dolgozott a Pénzügyminisztériumban, és vezetett regionális adminisztrációs hivatalt Ömnögov" aimagban. 1937-ben nevezték ki moszkvai nagykövetnek, ahol 1946-ig szolgált. Utána a Külügyminisztériumban dolgozott, majd 1951-1953 között nagykövet volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. 1954ben lettaz MNEP Központi Bizottsága és a Politikai Bizottság tagja, júliustól töltötte be az elnöki pozíciót, amit 1972. május 21-én bekövetkezett haláláig birtokolt. SANDERS 1996: 175-176. SANDERS 1974: 971. Tsedenbal 1940-ben lett a Központi Bizottság tagja, 1952-től Choibalsan közvetlen örököse, és ez a pozícióváltás inkább tűnt , felfelé bukásnak", mint előrelépésnek. 50. œ 50. = 130
