Page 108 [108]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
perek során kiszabott halálos ítéletek végrehajtása a mongolokra maradt. Az egykori
buddhista pásztorok immár az új rend képviseletében hajtották végre, gyakran
megdöbbentő kegyetlenséggel az ítéleteket. Ez, és amozgalom kiterjedtségét jelző
adatok is bizonyítják, hogy ez a megmozdulás a mongóliai szocialista rendszer
kiépítése során megnyilvánuló egyik legjelentősebb ellenállási hullám volt.
Az 1932-es felkelés megmutatta, hogy milyen a valódi kapcsolat a párt, illetve
annak elképzelései és a mongol pásztorok, a köznép között. A pártapparátus
részben elismerte a hibakat — az ezekért felelőssé tett kádereket megbüntette -,
és megpróbálta azt a látszatot kelteni, hogy nem vesztette el társadalmi bázisát,
ennek érdekében a szervezetet még több arattal, nomád pásztorral igyekezett fel¬
tölteni. Felülvizsgálták az adózásra és a kollektivizálásra vonatkozó szabályozástis,
amelyet a kolostori kincstárak számára látszólag kedvező feltételek kialakításával
próbáltak a köznép számára elfogadhatóvá tenni. A kampány lényegében elérte
a célját. A baloldaliak 1928-as, párton belüli „gyözelmet” követöen 1929-1932
között megtörtént a társadalmi javak alapvető újraosztása Mongóliában. A ko¬
rábbi kiváltságos társadalmi réteg, a noyonok elvesztették vagyonukat, és a jasok
adóztatásával a buddhista kolostori rendszer is hasonló következményeket volt
kénytelen elszenvedni. A kisajátítás és a kollektivizálás bizonyos értelemben még a
szovjet mintához képest is markánsabb, gyorsabban végbemenő folyamat volt, ami
majdnem katasztrofális hatással volt a gazdaságra és az ország lakosságára nézveis.
A pártazonban az elkövetett hibák ellenére is képes volt megőrizni hatalmát. Az
1920-as években a szervezeten belül lezajlott politikai csatározások összességében
a konszolidáció, a párt hatalmának megszilárdulása irányába hatottak. A szovjet
mintától eltérő, , mongol út" kialakításának hívei elbuktak, a pártban - és így az
országban - a szovjet bolsevikok legfőbb szövetségesei kerültek vezető pozícióba.
A párt az új politikai rendszerrel szemben kialakuló ellenállást is sikeresen felszá¬
molta.$ Az 1932-ben kitört, és egyes publikációkban mongol polgárháborúként
emlegetett felkelés""" a keleti megyék kivételével szinte az egész országot érintette,
s végeredménye a párton belüli harcokban már megtapasztalt véres leszámolás
lett. A párt ezzel egyértelműen képes volt biztosítani belpolitikai hatalmát, s újabb
lépést tett a szovjet mintájú központosított politikai rendszer kiépítése felé.
A felkeléstkövető, MNEP-n belüli pozícióváltásoknak köszönhetően kialakult
az a vezetői struktúra, ami immár az egyszemélyi vezetés - és idővel majd a sze¬
mélyi kultusz — előfutára volt. Ekkor került a reflektorfénybe Peljiin Genden,*”
aki a harmincas évek második felére Mongólia későbbi vezetője, Kh. Choibalsan
szinte egyetlen riválisa maradt. Genden csaknem a forradalom kezdeteitől az új
405 KUZ’MIN - OYUNCHIMEG 2014: 179-187.
406 ZAANKHÜÜ - ALTANTESTESEG 2014: 321-322.
#07 BAABAR 1999: 315; BOLDBAATAR - SANDDORJ - SHIRENDEB 2004: 181-184.
408 Peljiin Genden (1892-1937) mongol forradalmár, a Mongol Népköztársaság egyik prominens
politikai vezetője, 1924-1927 között államfő, 1932-1936 között miniszterelnök. A pozíciót
1932-ben még a szovjetek támogatásával nyerte el, de az 1930-as évek közepén már Sztálin
— és Choibalsan - egyik leghatározottabb kritikusa volt.
106