Seite 105 [105]
A FORRADALOMTÓL A FÜGGETLENSÉG ELISMERTETÉSÉIG
tekintett. Ide tartoztak azok a jellemzően a társadalmi középréteghez tartozó
kiskereskedők, vagy sikeres, jól gazdálkodó pásztorok is, akiket elsősorban a bal¬
oldali elhajlás idején bélyegeztek osztályellenségnek, és akiket ennek megfelelő
retorziókkal, különadóval, koncepciós perekkel sújtottak. Paradox módon épp
azokat büntetve, akiknek tapasztalata, kompetenciája a vidékfejlesztés egyik fontos
erőforrása lehetett volna." A fokozódó elnyomás természetesen ellenreakciókat
is kiváltott, amelyek azonban nem voltak képesek változtatni a belpolitikai esemé¬
nyek irányán, és amikor elbuktak, csak újabb okot adtak a hatalom birtokosainak
arra, hogy még kegyetlenebbül lépjenek fel a másként gondolkodókkal szemben.
A nomádok, akik számára korábban a letelepültek elleni hadjáratok jelentettek
fontos bevételi forrást, most saját területük — és népük egyes képviselői — ellen
fordulva biztosították azokat a gazdasági erőforrásokat, amelyekre hatalmuk
konszolidálása érdekében szükségük volt.???
1929-től kezdődően a párt- és kormányzati döntések meghatározó része szólt
a korábbi kiváltságos rétegek vagyonának államosításáról. Az egykori előkelők és
a buddhista hierarchiában magas rangot betöltő lámák egységes, megbélyegzést
kifejező megjelölése lett az orosz terminológiából átvett , feudal" megnevezés.
A vilägiakat a khar („fekete) feudal, mig a buddhista hiererchia tagjait a vallásra
utalö shar („särga”) feudaljelzövel illettek. Akiket ezzelaszöval bélyegeztek, nem
kerülhették el az állami szankciókat, állatállományuk, egyéb vagyontárgyaik pedig
az államosítást.
Ez a társadalmi csoport kézenfekvő célpontja lett a hatalom gazdasági hátor¬
szágát megteremteni szándékozó pártapparátusnak. A Komintern-tanácsadók
által összeállított jelentések alapján a korábbi mongol előkelők, illetve abuddhista
hierarchia magas rangú tagjai — illetve, általában a kolostori rendszer - birtokában
volt a mongol össztársadalmi vagyon jelentős része. Az 1929-ben végzett összesí¬
tések alapján, a lámák és a mongol előkelők (noyonok) lélekszámukat tekintve a
társadalom alig egyötödét tették ki — előbbiek 1396, utóbbiak 796 -, miközben az
összes vagyon 30-30 százalékát birtokolták." Itt kell megjegyeznünk, hogy alámák
esetében ez nem tényleges magántulajdont jelentett. Ahogyan korábban utaltunk
rá, amongol buddhista kolostori rendszerben általában nem volt magántulajdon.
Ez alól egyetlen kivétel a mongol főláma, a bogd gegeen esete, aki jelentős területtel
és magántulajdonnal rendelkezett. E vagyon, halálát követő államosításáról már
szóltunk. Az 1920-as évek állami összeírásaiban a lámák vagyona valójában nem
az egyes személyek, hanem a kolostori kincstárak, a jasok?"" vagyonát jelentette.
A párt által irányított államosítások a kolostori kincstárak vagyonának állami
fennhatóság alá vonását célozták. A kampány egyenes következménye volt a párt
addigi politikájának. Célja az állami tulajdon részesedésének növelése mellett,
egyértelműen a mandzsu korban kialakult társadalmi struktúrák szétrombolása
391 ROSENBERG 1981: 26.
392 MOROZOVA 2009: 64.
395 MOROZOVA 2009: 71.
394 A jas szerepéről részletesebben lásd: TELEKI 2012: 53-59.
103