Oldal 103 [103]
OCR
A FORRADALOMTÓL A FÜGGETLENSÉG ELISMERTETÉSÉIG A végső összecsapás a két politikai irányvonal és a két oldal között végül a hetedik pártkongresszuson zajlott le 1928 őszén. A csatát a baloldali csoport nyerte, akik megkezdték politikai ellenfeleik szisztematikus ellehetetlenítését, esetenként végső elpusztítását és egyúttal politikai hátországuk felszámolását is. A kongresszus és a Nagy Népi Hurál ötödik ülése meghatározó döntéseket hozott a korábbi kiváltságos réteg, a noyonok (, előkelő, úr, nemes") előjogainak felszámolása és gazdasági forrásaik államosítása tekintetében, és ezt a kolostori rendszer sem kerülhette el. Az új párt- és állami struktúrákat végleg elzárták a megbélyegzett társadalmi csoportok képviselői elől, így azok teljesen kiszorultak a politikai hatalomból, és kiszolgáltatottá váltak az új döntésekkel szemben, amelyek kapcsán semmilyen jogorvoslatra sem számíthattak már. A baloldali blokk győzelmét segítette azis, hogy a politikai struktúrákból kizárt kiváltságos társadalmi rétegek által birtokolt pozíciókat aratok, korábban alávetett pásztorok kapták meg. Ugyanakkor részben a külföldi tanácsadók javaslatára újra megindult a magántulajdon elleni kormányzati támadás. Ez egybecsengett a korábbi alávetett rétegek revansvágyával, akik az előkelők, kolostorok vagyonának államosítását követelték. Egyúttal megindult a külkereskedelmi kapcsolatok határozottabb átrendeződése is, hiszen a kínai polgárháború következtében fokozatosan elmaradtak a déli szomszédtól érkező termékek, ami értelemszerűen magával hozta a mongol külkereskedelem szovjet kapcsolatainak erősödését is. Ezzel gyakorlatilag kialakult az a politikai rendszer és kapcsolati háló, ami a következő évtizedekben meghatározta a mongol gazdasági, politikai élet irányát. A mongolok számára az 1921-es forradalomban kézenfekvő volt az északi szomszéd segítségét kérni a kínaiakkal szemben, ahogy tették ezt egy évtizeddel korábban is. Ebben a tekintetben kisebb jelentősége van annak a ténynek, hogy a 20. század első évtizedében még egy monarchia támogatását várták a mongolok, míg 1921ben már egy teljesen más ideológiai, politikai struktúra orosz (szovjet) képviselői nyújtottak segítséget nekik. Mongóliában a forradalom győzelmét követő évtizedben a politikai irányvonal kijelölése kapcsán, belpolitikai küzdelmek zajlottak. A szovjetek támogatásának elfogadása nem jelentette azt, hogy egyértelműen ezt a politikai, ideológiai vonalat kívánják követni. A ,nem kapitalista" irányú fejlődés megvalósítása tekintetében is eltérő vélemények jelentek meg, amelyek ellentéte a baloldali elhajlás és a jobboldaliak rövid előretörése idején vált nyilvánvalóvá. Az útkeresés végül a külföldi tanácsadók és a Komintern hathatós beavatkozásának, valamint a kínai polgárháború hatásának köszönhetően, a baloldali csoport elképzelései szerint zárult, és az elkövetkezendő több mint fél évszázadra a szovjet minta és befolyás vált irányadóvá Mongóliában. 101
