Oldal 103 [103]
A FORRADALOMTÓL A FÜGGETLENSÉG ELISMERTETÉSÉIG
A végső összecsapás a két politikai irányvonal és a két oldal között végül a hetedik
pártkongresszuson zajlott le 1928 őszén. A csatát a baloldali csoport nyerte, akik
megkezdték politikai ellenfeleik szisztematikus ellehetetlenítését, esetenként végső
elpusztítását és egyúttal politikai hátországuk felszámolását is. A kongresszus és a
Nagy Népi Hurál ötödik ülése meghatározó döntéseket hozott a korábbi kiváltsá¬
gos réteg, a noyonok (, előkelő, úr, nemes") előjogainak felszámolása és gazdasági
forrásaik államosítása tekintetében, és ezt a kolostori rendszer sem kerülhette
el. Az új párt- és állami struktúrákat végleg elzárták a megbélyegzett társadalmi
csoportok képviselői elől, így azok teljesen kiszorultak a politikai hatalomból, és
kiszolgáltatottá váltak az új döntésekkel szemben, amelyek kapcsán semmilyen
jogorvoslatra sem számíthattak már.
A baloldali blokk győzelmét segítette azis, hogy a politikai struktúrákból kizárt
kiváltságos társadalmi rétegek által birtokolt pozíciókat aratok, korábban aláve¬
tett pásztorok kapták meg. Ugyanakkor részben a külföldi tanácsadók javaslatára
újra megindult a magántulajdon elleni kormányzati támadás. Ez egybecsengett a
korábbi alávetett rétegek revansvágyával, akik az előkelők, kolostorok vagyoná¬
nak államosítását követelték. Egyúttal megindult a külkereskedelmi kapcsolatok
határozottabb átrendeződése is, hiszen a kínai polgárháború következtében fo¬
kozatosan elmaradtak a déli szomszédtól érkező termékek, ami értelemszerűen
magával hozta a mongol külkereskedelem szovjet kapcsolatainak erősödését is.
Ezzel gyakorlatilag kialakult az a politikai rendszer és kapcsolati háló, ami a
következő évtizedekben meghatározta a mongol gazdasági, politikai élet irányát.
A mongolok számára az 1921-es forradalomban kézenfekvő volt az északi szomszéd
segítségét kérni a kínaiakkal szemben, ahogy tették ezt egy évtizeddel korábban
is. Ebben a tekintetben kisebb jelentősége van annak a ténynek, hogy a 20. század
első évtizedében még egy monarchia támogatását várták a mongolok, míg 1921¬
ben már egy teljesen más ideológiai, politikai struktúra orosz (szovjet) képviselői
nyújtottak segítséget nekik. Mongóliában a forradalom győzelmét követő évtized¬
ben a politikai irányvonal kijelölése kapcsán, belpolitikai küzdelmek zajlottak.
A szovjetek támogatásának elfogadása nem jelentette azt, hogy egyértelműen ezt
a politikai, ideológiai vonalat kívánják követni. A ,nem kapitalista" irányú fejlődés
megvalósítása tekintetében is eltérő vélemények jelentek meg, amelyek ellentéte
a baloldali elhajlás és a jobboldaliak rövid előretörése idején vált nyilvánvalóvá.
Az útkeresés végül a külföldi tanácsadók és a Komintern hathatós beavatkozásá¬
nak, valamint a kínai polgárháború hatásának köszönhetően, a baloldali csoport
elképzelései szerint zárult, és az elkövetkezendő több mint fél évszázadra a szovjet
minta és befolyás vált irányadóvá Mongóliában.
101