Oldal 101 [101]
A FORRADALOMTÓL A FÜGGETLENSÉG ELISMERTETÉSÉIG
Az erőteljes vallásellenesség kibontakozása épp abban a korszakban történt,
amikor a buddhista közösségen belül is elindult egyfajta reformfolyamat a ko¬
lostori rendszer, a buddhista hierarchia átalakítása érdekében. A mongol főláma
halálával és a népi kormány hatalomra kerülésével természetesen nem tűnt el egy
csapásra a vallásosság az országból, ugyanakkor az egyre érezhetőbb volt, hogy
valamilyen megújulásra szükség lesz. Ekkor még néhány , jobboldali" és reformista
láma úgy gondolta, hogy a vallási élet új politikai környezethez igazítása — kisebb
társadalmi szerepvállalás, az új hatalommal, elsősorban a párt helyi képviselőivel
való konfliktus elkerülése, tehát egyfajta , háttérbe vonulás — segíthet a mongol
társadalmi helyzetet és belpolitikát egyaránt feszítő kérdés, az állam és a vallás
viszonyának rendezésében." Még látszott a reális lehetősége annak, hogy a kor¬
mányzat és a kolostori rendszer képes lehet valamilyen együttműködésre, bár az
évek során ennek esélye drasztikusan csökkent.
Ugyanakkor 1925-ben a mongol buddhistáknak a vallás és a kolostori rendszer
átalakításán, az új politikai környezetben való továbbélésén túl, arra a kérdésre
is megoldást kellett találniuk, hogy hogyan érjék el az elhunyt főláma — mint az
egyetlen magántulajdonnal rendelkező mongol láma -— vagyonának elosztását.
A vallásos közösség álláspontja szerint ez a vagyon a szanghát, a közösséget illette,
amit a párt néhány tagja támogatott is. A baloldali csoport határozott elképzelése
viszont az volt, hogy ez az - akkor meglehetősen üres — allamkincstarat illetné.
Az 1925-ös negyedik mongol pártkongresszus döntése értelmében a vagyon
kétharmada az államra szállt, míg a harmadik harmadot - jellemzően a szakrális
tárgyakat — megtarthatta a buddhista közösség. A döntés azt is egyértelművé tette,
hogy a párt baloldali szárnya milyen befolyásra tett szert, és hogy hiú ábránd azt
gondolni, hogy az állam és a vallásos közösség közötti együttműködés kiegyensú¬
lyozott lesz. A következő évtized ennek markáns bizonyítékát is adta.
A negyedik pártkongresszus alapvető célja volt egyébként, hogy a , régi rend”
képviselőivel, a belső politikai ellenzékkel is leszámoljon. A szovjet tanácsadók és
a Komintern fokozódó befolyása kétségtelenné tette, hogy a politikai folyamatok
milyen vektorok alapján szerveződhetnek tovább. A párt szakított azokkal az elkép¬
zelésekkel, amelyeket a létrejöttekor hangoztatott — az önálló (független) mongol
politikai struktúra kialakítása, a vallás védelme — és amelyekre a jobboldaliak még
mindig hivatkoztak. A módosult célok szerint kulcsfontosságúvá vált egyrészt a
mongol előkelők és a lámák kiszorítása a döntéshozó testületekből, másrészt egy,
a korábbi alávetett társadalmi rétegek képviselőivel feltöltött pártapparátus és
közigazgatási rendszer kialakítása. E törekvésük érdekében mindent elkövettek
azért, hogy a lámák képviselőinek számát limitálják a párt döntéshozó testüle¬
teiben is. Miközben a baloldali csoport egyértelmű célja a vallási hierarchia
politikai befolyásának megtörése volt, voltak olyan párttagok (Tserendorj, Amar,
381 BATSAIKHAN 2018: 180-183; Moses 1977: 175.
382 MOROZOVA 2009: 47.
385 Az 1925-ös kongresszuson a 188 képviselő közül mindössze 8 volt láma. MoRozova 2009:
50.
99