Seite 98 [98]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG felében a Komintern beavatkozása a kínai belpolitikába, illetve amongol kérdésben kialakított status guo határozta meg a viszonyokat a térségben. 1924 februárjában a Pekingbe érkező szovjet követ, L. M. Karahan úgy nyilatkozott, hogy a két ország közötti kapcsolatokban épp Mongólia jelenti a legkevesebb problémát: , A mongol kérdésekkel kapcsolatos ügy meglehetősen egyszerű. Mongólia Kína része."55 Mondta mindezt annak ellenére, hogy a mongol kormány már 1923 novemberében jelezte a szovjeteknek, hogy segítségüket kérik a Kínával szembeni követeléseik megvalósításához, melyek közül az első pont a teljes mongol függetlenség elismerésének igénye volt." A szovjetek elutasították a mongol kérés teljesítését, mivel a formálódó szovjet-kínai együttműködést nem akarták veszélyeztetni. Bár a tárgyalásoktól nem zárkóztak el, azonban ebben azidőben a szovjetek célja érezhetően a Kínával való jobb kapcsolatok kialakítása volt. Ugyanakkor a szovjet diplomácia, és akkori vezetője, G. V. Csicserin""" attól is tartott, hogy a mongolok elszakadásának támogatása gyengíthetné a szovjetek pozícióit például a török tárgyalásokkal kapcsolatban. Az 1924. május 31-én megkötött szovjet-kínai megállapodásban" rögzítették, hogy a Szovjetunió tiszteletben tartja Kína szuverenitását és ezzel összefüggésben megerősítik az 1915-ös háromoldalú kjahtai szerződés Mongóliára vonatkozó rendelkezéseit, s a szovjetek kivonják csapataikat az országból. A megállapodásról Csicserin 1924 júniusában a mongolokat is tájékoztatta. A megállapodás természetesen nem maradt hatástalan. Egyrészt a mongolok ügyük elárulásának érezték, másrészt a japánok elérkezettnek látták az időt a beavatkozásra, és ez katalizátorként hatott a térség politikai viszonyainak alakulása szempontjából is. Az 1924-es szovjet-kínai egyezményről "" a japánok rövid időn belül tudomást szereztek. 1925. március 14-én Kenkichi Yoshizava (1874—-1965)," 364 MARCH 1996: 205-207; BATBAYAR 2006; LUZYANIN 1998. 365 BATBAYAR 2006: 86. 366 A mongolok elképzeléseiket egy öt pontos követelésben összegezték az orosz fél számára, és kétoldalú tárgyalásokat kezdeményeztek. BATBAYAR 2006: 87. 367 Georgij Vasziljevics Csicserin (1872—1936) orosz arisztokrata családból származott. Pályáját a berlini orosz követségen kezdte, de 1904-ben csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz és még abban az évben emigrációra kényszerült. A világháború alatt brit fogságba került, ahonnan a szovjet kormány közbenjárására 1918-ban szabadult, s mégabban az évben külügyi népbiztos lett. 1920-tól tárgyalt a török, iráni, atgán kormánnyal, felügyelte a kínai tárgyalásokat. (A delegáció vezetője, a szerződés aláírója L. M. Karahan, a Pekingbe rendelt szovjet követ volt.) Tevékenységének köszönhetően több ország felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval, tető alá hozta a megállapodásokat Törökországgal (1925) és Iránnal (1927). 1929-ben visszavonult, pozíciójáról 1930-ban váltották le. 368 MARCH 1996: 203. 369 A Szovjetunió érvénytelenítette a cári időszakban kötött szerződéseket, lemondott kiváltságos jogairól, a külön bíráskodás jogáról, a jóvátétel megfizetéséről. A kelet-kínai vasút közös irányítás alá került. JORDÁN 1999: 41-42. 370 A szovjet-kínai általános egyezmény szövegét lásd: HALMosY 1983: 216-220. 371 1923-1929 között a Kína-ügyi miniszter volt, Pekingben, illetve Tienchinben állomásozott a japán konzulátusokon. 96
