Seite 95 [95]
OCR
A FORRADALOMTÓL A FÜGGETLENSÉG ELISMERTETÉSÉIG ÚTKERESÉS Az új mongol állam megmaradásának biztosítéka egyértelműen a szovjet támogatás volt, ami lehetővé tette, hogy Mongólia ne jusson az 1911-ben szintén függetlenségét kikiáltó Tibet, vagy akár a japán bábállam, Mandzsukuó sorsára, és képes legyen kivívni, majd később megis őrizni a Kínától való függetlenségét. Ennek azonban ára volt. A szovjet támogatás csak úgy volt igénybe vehető, hogy hasonló ideológiai alapon nyugvó népi demokráciát hoznak létre az országban. A mongol forradalmárok kezdetben alapvetően csak Mongólia függetlenségének megteremtését tűzték ki célul, a bolsevikokkal kötött szövetség kialakítása során vált ez az ideológia a mongol belpolitikai térben is meghatározóvá. Nem volt véletlen, hogy a korábban egyetértő mongol forradalmárok hamarosan egymás ellen fordultak, és a politikai verseny, a hatalmi harcok végül egyértelműen ideológiai alapon, vagy ahhoz kapcsolódó célokhoz köthető leszámolásokon keresztül jutottak el a végkifejletig. Az 1920-as évek elején Mongóliában lezajlott politikai átalakulás fontos jellemzője volt, hogy a mongol függetlenség kivívásáért 1919-ben indult szervezkedést vezető mongol forradalmárok - köztük olyan meghatározó alakok, mint Szühebátor, Danzan vagy Bodoo - nem voltak , profi" politikusok, és főleg tevékenységük korai időszakában nem, vagy csak kevésbé befolyásolták őket ideológiai megfontolások. Egyetlen céljuk az volt, hogy országukat felszabadítsák az idegen uralom alól, és a függetlenedő államban egyfajta önálló, nemzeti demokratikus kormányzati rendszer megvalósításában reménykedtek. Kétségtelen, hogy bizonyos értelemben képesek voltak azonosulni a bolsevikok hatalomra vonatkozó ideológiai megközelítésével, de többen csak korlátozott mértékben és elsősorban céljaik megvalósítása érdekében fogadták el azt. Egyúttal természetesen, hálásak is voltak a szovjetek Mongólia függetlensége érdekében nyújtott segítségéért. A mozgalom fokozatosan vált a bolsevik ideológia , rabjává", egyesek egyre komolyabb mértékben tudtak azonosulni vele, míg mások mindinkább eltávolodtak tőle. Ez az ellentét már egy évvel a forradalom győzelme után szakításhoz vezetett, melynek politikai leszámolások, az ún. , Bodoo-ügy"??? és a , Danzan-ügy" lettek a következményei. Miközben korábban mindketten egyetértettek abban, hogy a mongol függetlenség megszerzése érdekében segítségül kell hívni a szovjet Vörös Hadsereget, 1922-ben Bodoo már kategorikusan elzárkózott a szövetség szorosabbra fonásától, hiszen jól látta, hogy a szovjet befolyás erősödésével a mongol 352 MOROZOVA 2009: 36. 93
