Page 83 [83]
OCR
A TEOKRATIKUS MONGOL ÁLLAM IDŐSZAKA következtében szinte azonnal újból felerősödtek a Kína-ellenes érzelmek az országban, megindult azon lehetőségek felmérése, amelyek a kínai befolyás csökkentését eredményezhették volna. A halha-mongol előkelői réteg egyes képviselői az 1911-es titkos tárgyalásokhoz hasonló szervezkedésbe kezdtek, míg mások a külföldi segítség igénybevételének lehetőségét keresték. Ez utóbbira két alkalom is kínálkozott. Mindkettő megis valósult, azonban eltérő mértékben befolyásolták a következő időszak mongol történelmét. Kézenfekvő megoldásként merült fel az orosz polgárháborúban a cár oldalán harcoló fehérek felkérése a kínai csapatok Urgából való eltávolításához. A másik lehetőség az orosz fronton a fehérekkel szembenálló bolsevikok segítségül hívása volt. Ungern Mongóliában 1919-1920 fordulójára az Oroszországban kirobbant polgárháború összecsapásai elértek az ország Mongóliával határos területeire is, és a hadszíntér keletre tolódása a mongol belpolitikára is hatással volt. Az óriási kiterjedésű és nehezen ellenőrizhető orosz-mongol határvidék lehetőséget adott arra, hogy az orosz polgárháborúban részt vállaló csapatok egyfajta hátországként tekinthessenek erre a vidékre. Ugyanakkor a kínai katonai bevonulás és a mongol autonómia megszüntetése következtében, az országban ismét felerősödött a Kína-ellenes hangulat. A mongolok bizonyos tekintetben a mandzsu kori állapotok restaurálását látták a kialakult helyzetben, és a határ északi oldalán harcoló felek, illetve a japánok" is potenciális szövetségest jelenthettek a mongol függetlenségi mozgalmak számára. Az orosz Távol-Keleten - a cárhű csapatoknak a legjelentősebb intervenciós támogatást nyújtó japánok bekapcsolódása óta -— jelen voltak a monarchia támogatói is; a fehér haderőt névleg Alekszandr Vasziljevics Kolcsak (1874-1920) vezette. A korábban a fehér seregeket követő Grigorij Mihailovics Szemjonov (1890-1946), illetve Roman Fjodorovics von Ungern-Sternberg báró (1886—1921) antibolsevista elköteleződésük ellenére elváltak Kolcsaktól, elutasították fennhatóságát, mert a japánok támogatásának köszönhetően ők is képesek voltak önálló haderőt szervezni."! Elképzelésük szerint egyfajta bábállamot hoztak volna létre a térségben. Kolcsak 1920 januárjában kénytelen volt lemondani, később a bolsevikok fogságába került, akik február 7-én kivégezték. ""? Halála után Ungern Szemjonovtól is különvált, és 1920 őszén, az általa szervezett Ázsiai Lovashadosztály élén betört Mongóliába. Ungern 1908 óta szolgált Szibériában, ismerte a burjátokat, a tibeti eredetű buddhizmussal is kapcsolatba került, így számára nem ismeretlen környezettel találkozott a mongol területekre lépve. 1920. október 2-án"" a kb. 390 1912-ben, 1916-ban és 1918-1920 több alkalommal Japán mérsékelt katonai próbálkozást tett arra, hogy a mongolokat kivonják Kína befolyása alól. Bovp 2010: 72. 301 NAKAMI 2021. 392 SMELE 1996: 661-665. 305 Kuzmin október 1-re teszi ezt a dátumot. KUZ "MIN 2021: 66. 81
