Oldal 82 [82]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
azt a 64 pontból álló megállapodás-tervezetet, amelyben a kínaiak rögzítették
a javaslataikat. Eszerint, ha Mongólia ismét Kína részének tekinti magát, az ország
külső, illetve belső — közigazgatási — határait nem változtatják meg, de a kínai köz¬
igazgatási rendszer fennhatósága alá helyezik. A mongol előkelők megtarthatják
szerzett jogaikat, ahogy a bogd gegeen továbbra is a mongol buddhista kolostori
rendszer vezetője maradhat, hivatalát elismerik, csakúgy, mint felesége szerzett
jogait. A mongol parlamenten belül nem volt egységes a megítélése a kínai javas¬
latoknak, ezért a mongolok hezitálását látva, a kínai kormányzat határozottabb
lépésre szánta el magát. Ekkor lépett a szinre Xu Shuzeng (1880-1925) täbornok, aki
jelentős katonai erővel felvonulva döntötte el a vitás kérdéseket. A források szerint
Xu valószínűleg 1919 késő őszén érkezett először az országba, majd nagyjából egy
féléves kihagyás után 1920 júniusának közepén tért vissza; akkor már határozott
elképzelésekkel arra vonatkozóan, hogyan fogják leváltani a teokratikus mongol
kormányt.?" Egy 8 pontos dokumentum, a , Mongol jövőt jobbá tevő 8 törvénycikk"
(Mongoliin khoichiig saijluulakh 8 zuil) átadásával tette egyértelművé a kínaiak
szándékait." Néha a terror eszközétől sem visszariadva meggyőzte a mongol
függetlenség képviselőit, hogy helyesebb, ha feladják álláspontjukat.
A két kínai dokumentum a mongol haderő és a közigazgatás átszervezéséről is
rendelkezett. A mongol hadsereget nem oszlatták fel, de a vezetés rendjét átala¬
kították. A Mongóliában tartózkodó kínai csapatok irányítása és ellátása teljes
egészében a kínai kormány hatáskörébe tartozott. Jelentős teret szenteltek a kínai
állampolgárok helyzetének tisztázására. Több pont az ő javukra szabályozta a
kereskedelem mellett a mezőgazdasági termelés, a vetés-aratás, a fahasználat és a
kaszálók kérdését is. Új adminisztratív intézkedéseket vezettek be annak érdeké¬
ben, hogy a kínaiak minél kedvezőbb gazdasági pozíciókat szerezhessenek meg.
Nagyjából azt a mintát követték, amit korábban az orosz segélyek folyósítása idején,
1912-1913-ban az északi szomszéd kényszerített Mongóliára. A 64 pontos terve¬
zet értelmében a bányákra és más gazdasági tevékenységekre kötött koncessziós
szerződések felülvizsgálatát irányozták elő, mivel azok még az autonómia idején,
a yrégi jogrendben" születtek és az új helyzetben érvényüket vesztették.
A parlament alsóháza visszautasította a kínai követelések teljesítését, azonban
a magas rangú hivatalnokok tehetetlensége miatt, az ellenállás megszervezésére
irányuló próbálkozás kudarcra volt ítélve. 1919 októberében a parlament munkáját
felfüggesztették.”” A kínai követelésekkel kapcsolatos kétoldalú megállapodást
végül 16 mongol állami vezető írta alá, akán azonban az utolsó pillanatban meg¬
gondolta magát és nem látta el kézjegyével a dokumentumot. Ennek ellenére a
szerződés életbelépésével megszűnt az egykori külső- mongol területeken létrejött
új állam autonómiája.
A kínaiak kemény fellépése, a korábban deklarált mongol autonómia felszá¬
molása, természetesen határozott ellenérzéseket váltott ki a mongolokból. Ennek
297 BATHSAIKHAN 2008: 123-125.
298 OCHIR 2004/5. kötet: 104.
299 OCHIR 2004/5. kötet: 86.
80