Oldal 63 [63]
MONGÓLIA A 20. SZÁZAD ELEJÉN
kiváltsága volt. Nem volt véletlen, hogy a forradalom után az új hatalom egyik
legfőbb feladatának az írástudatlanság felszámolását, és ezzel párhuzamosan, az
új, szocialista ideológia által meghatározott oktatáson keresztül egy új értelmiségi
elit kialakítását tekintette."
A britek 1904-es tibeti betörésének következtében a 13. dalai láma június 26-án
éjjel elhagyta Lhászát és titokban észak felé indult. Kíséretének egyik fontos tagja,
a burját hamba láma, Agvan Dorzhiev?" tanácsára indult ebbe az irányba, hiszen
részben a fennálló politikai helyzetre, részben saját terveire tekintettel a burját
láma azt ajánlotta neki, hogy vegye fel a kapcsolatot II. Miklós orosz cárral. Agvan
Dorzhiev — miként arról már az előző fejezetben szó esett - azt szerette volna elérni,
hogy az orosz uralkodó vállalja fel abuddhizmus európai védelmezőjének szere¬
pét, s így II. Miklós a burját buddhista egyháznakis jelentős támogatójává váljon.
A bogd tisztelettel és rangjához méltón fogadta a tibeti buddhizmus vezetőjét.
A dalai láma csaknem egy évig maradt Mongóliában, de a két főláma kapcsolata ezidő
alatt eléggé megromlott, sőt némi, a hatáskörükkel kapcsolatos, nézeteltérés is kialakult
kettőjük között. Amikor a tibeti egyházfő önállóan kívánt Mongóliában kolostort
alapítani, a két vallási vezető konfliktusába a mandzsu kormányzat is beavatkozott,
és a császár egy általa kiadott hivatalos állásfoglalásban nyilvánította ki, hogy , bár
a dalai láma az angol bevonulás következtében kénytelen volt elhagyni országát, és
keletre vonulni, de Urgában és attól keletre továbbra is a bogd gegeen a vallási élet
irányítója". Egyúttal felszólította a tibeti uralkodót, hogy mihamarabb térjen vissza
országába, illetve, ha ezt nem tartja lehetségesnek, akkor a mandzsu udvarba."
A dalai láma távozását követő néhány év viszonylagos nyugalmat hozott abogd
életében, bár az egyre gyengülő mandzsu hatalommal szemben egyre másra törtek
ki kisebb függetlenségi mozgalmak, melyek jórészt a fővárostól távolabb eső nyugati
területeken lángoltak föl. A század első évtizedének végére kialakult helyzetben,
már a mongol előkelői réteg is vizsgálta a Kínától való elszakadás lehetőségét.
1909-től több titkos találkozót szerveztek, de gyökeres változást az 1911-es év?"
hozott, amikor a tavasz első hónapjában több mongol előkelőt! egy közös levéllel
fordult a bogd gegeenhez azt tudakolva, hogyan képzeli az ország jövőjét. Válaszá¬
ban a láma egyértelművé tette, hogy hajlandó az együttműködésre, és a Mandzsu
Birodalomtól való esetleges elszakadás sem állt távol tőle.
27 MARZLUF 2017.
25 A mongol történeti munkák a két buddhista méltóság nevét — csakúgy, mint a bogd, vagy
családtagjai nevét - mongolos formában adják meg, így a 13. dalai lámát Tüvdenjamts, a
burját lámát pedig Agvaan khamba néven említik.
Az 1906. február 12-én kiadott mandzsu parancs azzal kezdődik, hogy az angolok bevonultak
ugyan Tibetbe, de nem vonták azt fennhatóságuk alá. Ennek némileg ellentmond az a tény,
hogy épp ebben az évben ratifikálták azt a tibeti-angol szerződést, melyben Tibet vállalja,
hogy Anglia beleegyezése nélkül nem köt nemzetközi szerződéseket. SHAKABPA 2000: 190.
A parancsot lasd: JAMSRANJAV 1998: 76.
A mongol 12-es állatciklus szerinti időszámításban a fehér nőstény disznó éve (halha tsaga¬
agchin gakhai jil).
21 Összesen 18 láma és világi előkelő. JAMSRANJAv 1998: 80-81.
219
61