Oldal 61 [61]
MONGÓLIA A 20. SZÁZAD ELEJÉN
idején is korlátozták a mandzsu kormányzatnak juttatott utánpótlás mértékét.
A segítségnyújtás megtagadása tovább rontotta a mongol főláma és a mandzsu
császár viszonyát. Ez különösen kellemetlen helyzetet teremtett, hiszen a mandzsu
uralkodónak elvileg a legapróbb részletekig beleszólási joga volt a mongol egyház
belső ügyeibe is. Olyannyira, hogy engedélye nélkül a bogd még a fővárost sem
hagyhatta el.
A főláma rendszeresen járt a vidéki kolostorokba szertartásokat tartani. Ezeken
az útjain hagyományosan az adott terület előkelőjének - illetve az alávetett pász¬
toroknak - volt a feladata, hogy a főlámát és kíséretét ellássák. Egyik ilyen útján
az Erdene zuu, majd az Amarbayasgalant khiid kolostorokban tartott szertartások
során ismerte meg késébbi feleségét, Tsendiin Dondogdulamot (1876-1923), akivel
1902-ben kötött házasságot. Egy fiukis született, és kapcsolatuk sajátos példája volt
annak, hogya mongol buddhizmus bizonyos esetekben milyen rugalmasan kezeli
a lámákra vonatkozó előírásokat. A kapcsolat azonban 1911 - a főláma uralkodó¬
vá emelése — után vált igazán hangsúlyossá, hiszen felvetette annak lehetőségét,
hogy a bogd mint Mongólia kánja a világi uralkodókhoz hasonlóan, hatalma
továbbélését is biztosíthassa. A század húszas évei elején kialakult, meglehetősen
zaklatott politikai helyzetben ez különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen egy
dinasztia alapításával a mongolok demonstrálhatták volna függetlenségüket. Ezt
az elképzelést azonban nem lehetett megvalósítani. Egyrészt, mert annak ellenére,
hogy az egyházfő kánná szentelésekor valóban egységbe kovácsolta a mongolo¬
kat, uralkodása alatt — elsősorban a vallási élettel teljesen össze nem egyeztethető
életmódja, kicsapongásai és a buddhista egyház szinte kontrollálatlan túlsúlya
következtében - társadalmi megítélése rendkívül megromlott. Másrészt saját
gyengeségének köszönhetően 1920-ban egy önjelölt , királycsináló", ráadásul
nem is mongol katonai parancsnok - több kortársa szerint kegyetlen kalandor -,
59