Seite 51 [51]
MONGÓLIA A 20. SZÁZAD ELEJÉN
Mongólia lakosságát és népsűrűségét tekintve szomszédaihoz képest igen kis ország
volt, így nyilvánvaló, hogy katonai ereje önmagában nem lehetett elegendő az önálló
lépésekhez. Meg kellett várni a kedvező alkalmat. Ez 1911 őszén, amandzsuk kínai
hatalmát megdöntő polgári forradalom kitörésekor jött el.
A MONGOL TÁRSADALOM A SZÁZADFORDULÓN
A mandzsu kori mongol társadalom tagjainak meghatározó része az évszázadok
alatt ezen a területen kialakult, a természeti környezet által meghatározott nagy¬
állattartó nomád életmódot folytatta, amelyet legpontosabban a belső-ázsiai
kultúrszindróma!"" fogalommal írhatunk le. A gazdálkodás alapja a legelőváltó
nomád állattenyésztés volt, amely az öt fő állatra épül." A társadalom szerkezete
a mandzsu kori Mongóliában lényegi jellemzőit tekintve hasonlított az Európában
megismert feudális társadalomra. A legelőterület és az állatállomány a kiváltságos
(születési előjoggal rendelkező) előkelő réteg, illetve a mandzsu adminisztráció
képviselőinek kezében koncentrálódott.
A társadalom legnépesebb csoportját azok a pásztorok alkották, akik nomád
életmódot folytatva népesítették be Mongólia legnagyobb részét. Hagyományos
elnevezésük az ard (orosz torzításban arat, ez honosodott meg a magyarban is).
Ide tartozott minden mongol pásztor, akinek nem volt kiváltsága és valamilyen
kiváltságokkal rendelkező előkelő (ezen noyon) fennhatósága alá tartozott. Az
aratok csoportja ezen belül további kisebb egységekre tagolódott. Helyzetüket
elsősorban az határozta meg, hogy uruk milyen kiváltságokkal rendelkezett. A világi
kiváltságosok, illetve az állami hivatali és közigazgatási rendszerben működő urak
szolgálatában álló alávetettek két, egymástól csak részben elkülönülő csoportot
képeztek. Az aratok harmadik csoportja elvált a másik kettőtől. Különleges hely¬
zetüket annak köszönhették, hogy a mongol buddhista kolostori rendszer szolgá¬
latában álltak. Elnevezésük a mongol shav" (, tanítvány") szóból eredt.
Ez a társadalmi csoport 1639-ben jött létre, amikor a halha-mongol előkelők a
mongol buddhizmus vezetőjének pozíciójába emelték Öndör Gegeent, és a számára
alapított kolostor ellátására pásztorokat rendeltek, akik az állatok gondozásával,
legeltetésével szolgálták a kolostort, biztosították a lámák megélhetését. Egy
1764-ben kiadott rendelet ezeket a pásztorokat is röghöz kötötte. Ettől kezdve
lényegében ugyanolyan jogfosztottan éltek, mint az aratok másik két csoportja,
bar ők mentesültek mindennemű állami szolgálat alól. A szabad költözési joggal a
vizsgált időszakban gyakorlatilag már egyetlen alávetett csoport sem rendelkezett.
Ezen az intézkedésen a teokratikus kormány sem változtatott 1911 után.
A shav’-ok is fizettek földhasználati adót, aminek mértéke előre meghatározott
volt, ezen kívül számos más speciális, a kolostorok életéhez szorosan kapcsolódó
"7 URAY-KŐHALMI 1989.
18 Tavan khoshuu mal. Ló, szarvasmarha (jak), juh, kecske, teve.
49