Oldal 41 [41]
OCR
VERSENY ÁZSIA ÚJRAFELOSZTÁSÁÉRT A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN katona nem lépte át hódító szándékkal a mongol határt, de a két ország között létrejött szerződések már egyértelműen az oroszoknak kedveztek. Az 1910-es évek végén Oroszországban bekövetkezett változásokat azonban semmiképpen nem láthatta előre. NAGY-BRITANNIA TIBETI MEGJELENÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI A 19. század közepétől a kelet-ázsiai brit szerepvállalás jelentős hatással volt az itt lezajlott folyamatokra. A belső-ázsiai térségben elsősorban az orosz befolyási övezetek kiépülésének akadályozása volt a céljuk, amit a 20. század első évtizedében elsősorban Tibeten keresztül akartak megvalósítani. Kína érdekérvényesítő képessége a századfordulón a japánoktól elszenvedett vereség következtében tovább csökkent, ami kapóra jött a brit tervek megvalósításához. Az északi területeken az orosz, illetve japán kormányzat könyvelhetett el sikereket. Az angolok azonban nem nézték jó szemmel az oroszok mandzsuk északi határvidékén történő térnyerését, így amikor az újabb belső-ázsiai területek kerültek a lehetséges orosz szövetség kapujába, a brit kormányzat nem késlekedett a megelőző lépéssel. A britek már a 19. század közepénis kísérletet tettek a tibeti kapcsolataik megújítására, de eza mandzsu kormányzat ellenállása és a tibetiek bizalmatlansága miatt, ekkor még nem sikerült."? 1875 után azonban a 13. dalai láma színre lépésével alapvetően változott Tibet, külfölddel szemben képviselt álláspontja. Tibet nyitott a világ felé, szakított az addigi elzárkózás politikájával, hiszen az új, energikus főláma a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésében látta az ország fejlődésének zálogát. Elképzeléseit azonban csak nagy nehézségek árán tudta megvalósítani, előbb kénytelen volt az ellene szerveződő konzervatív érdekcsoportokat "legyőzni, csak utána foglalkozhatott a külpolitikával. 1890-ben Lord Lansdowne, India főkormányzója és Sheng Tai, a Lhászai mandzsu helytartó (amban) - anélkül, hogy a tibeti kormánynak erről tudomása lett volna - kalkuttai találkozójukon megállapodtak Tibet és Szikkim határáról, és rögzítették a Szikkim feletti brit protektorátus tényét. 1893-ban aláírtak egy ezzel kapcsolatos kereskedelmi szerződéstis, mely a határterületen történő kereskedelem feltételeit tárgyalta. Mindkét megállapodás jogi értelemben érvénytelen maradt egészen addig, míg a felek el nem tudták érni, hogy tibeti diplomaták elismerjék annak érvényességét. A britek ekkorra már tisztában voltak azzal, hogy a mandzsuk 59 1886-banatibetiek amandzsu helytartótól értesültek arról, hogy a Chefu-i tanácskozáson a mandzsu császár engedélyt adott a briteknek arra, hogy India és Kína között egyik expedíciójuk Tibeten vonuljon keresztül. A tibeti kormány hevesen tiltakozott ez ellen. Bár Szikkim kormányzója megpróbált közvetíteni a két fél között, a tibetiek inkább erődítéseket hoztak létre a határon, hogy megakadályozzák a brit expedíciót. A régens Demo rinpocse, illetve unokaöccse és titkára, Norbu Chering szervezte összeesküvést a régens és segítői letartóztatása útján sikerült megakadályozni. SHAKABPA 2000: 178. 140 39
