Oldal 40 [40]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG után szinte azonnal megkezdődött a mandzsúriai orosz haderő fejlesztése." Ezt a célt szolgálta a mandzsúriai vasútvonal teljes átadása a rendes forgalomnak 1903 júliusában. A rendkívül ingatag kínai belpolitikai helyzet és a sorozatos katonai kudarcok következtében a cári vezetés kénytelen volt olyan területek után nézni, ahol viszonylag kis áldozatok árán juthat területi kárpótláshoz. Ezt a lehetőséget nyújtotta Mongólia, amely egyre gyengébb szálakkal kapcsolódott a mandzsu Kínához. A cári orosz vezetés a japánoktól elszenvedett vereségek után, befolyása növelését Mongóliában elsősorban nem fegyverrel, hanem gazdasági eszközökkel próbálta elérni. A mongol piac azonban nem volt szabad. Azitt gyakorlatilag monopol helyzetben lévő kínai kereskedők évszázadok óta jelen voltak, és akormányzatis erőfeszítéseket tett az orosz áruk behozatalának megakadályozása érdekében. A 20. század elején kb. 500 kínai vállalkozó működött Mongóliában - csak magában a fővárosban, Urgában nagyjából 160-an voltak -, így az orosz kereskedelmi mérleg passzív volt, gyakorlatilag csak a mongol kivitel volt számottevő." Az Oroszországba irányuló mongóliai nyersanyagkivitel viszont a század első éveiben óriási mértékben megnőtt. A kapcsolatok további bővítését a kínai nagytőkések minden eszközzel megpróbálták megakadályozni, de viszonylag kevés sikert értek el. Ahogy fentebb már utaltunk rá, Oroszország a japánokkal szembeni háború lezárása után két évvel, 1907-ben titkos szerződést írt alá egykori ellenfelével, amelyben viszonyuk további rendezése érdekében megállapodtak a belső-ázsiai érdekszféráikról. Ennek értelmében Külső-Mongólia"" az orosz befolyási övezethez tartozott, Belső-Mongóliát"" pedig - Japán kínai hódításainak és további terveinek megfelelően - a japán érdekszférához tartozónak tekintették. Ez a szerződés az orosz-japán ellenségeskedést hosszú időre lezárta és lehetővé tette viszonyuk normalizálását. Így minden akadály elhárult az elől, hogy a két ország egy szövetségi rendszer tagjaként vegyen részt az első világháborúban. A japánok sikeres terjeszkedése, és jelenlétük a mongolokkal határos területeken azonban azzal fenyegetett, hogy a mandzsu hatalmat esetleg a japán követi majd. A fentiek gyakorlatilag egyenes következménye, hogy amikor a kialakult — meglehetősen zavaros -— politikai helyzetben végre eljött a pillanat, hogy a mongolok kivívhassák függetlenségüket, a kínai hatalom elleni harcukhoz Oroszország segítségét kérték. Mint később látni fogjuk, a mongol vezetés a huszadik század elején tévesen ítélte meg a helyzetet: bár kétségtelen, hogy 1920-1921 előtt orosz 135 A cár 1903 augusztusában E. Alekszejev admirálist nevezte ki a mandzsúriai orosz területek teljhatalmú kormányzójává. A mongol kivitel - az orosz import - elsősorban élőállatból és egyéb állati eredetű nyersanyagokból állt. A mai Mongólia területének jelölésére az Ar Mongol Uls (Külső-Mongólia) meghatározást használja a mongol nyelvű szakirodalom. Nagyjából a mai kínai Belső-Mongol Autonóm Terület, melyet 1947-ben hoztak létre mai formájában. A Góbi sivatagtól északra és délre elhelyezkedő mongolterületeknek a történeti hagyományban meghonosodott megjelölése, és a kínai elnevezésükre utal. 136 137 138 38
