Oldal 36 [36]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
A transzszibériai vasútvonal" építése nagy erőkkel folyt, " amikor a kínai-japán
háború győzteseként Japán a kelet-ázsiai területek feletti hegemónia és a kereske¬
delem szempontjából igen fontos területekre terjeszthette ki hatalmát, elsősorban
Mandzsúriában és a Liaotung-félszigeten. Ez kifejezetten érzékenyen érintette a
cári Oroszországot, mivel már régóta szemet vetettek a félsziget jégmentes téli
kikötőire."! Oroszország ,a vasútvonallal bekerült a csendes-óceáni nemzetközi
gazdasági és politikai vetélkedés érdekkörébe", " így egyáltalán nem volt számára
közömbös, hogy az újonnan megszerezhető területekért egy folyamatosan gyengülő
országgal, Kínával kell megmérkőznie, vagy az utóbbi évtizedekben szédületes
fejlődést produkáló Japánnal. Ráadásul a szigetország kormánya az esetleges
katonai fellépéstől sem riadt vissza érdekei védelmében.
A simonoszeki békével"? Japán gyakorlatilag Oroszország szárazföldi szom¬
szédjává vált. Az oroszok a helyzet elfogadása helyett a szembenállást választották.
Ehhez azonban - mintegy ütközőállamként - szükségük volt Kínára is. Az orosz
területeket mindaddig viszonylagos biztonságban tudhatták a japán intervencióval
szemben, míg a szigetország terjeszkedési vágyának elég volt bizonyos — északke¬
let-kínai — területeket koncként odavetni. Ugyanakkor nem volt érdekük, hogy
Kína végleg összeomoljon, hiszen akkor a japánok túl könnyedén juthattak volna
jelentősebb területekhez, s így a versenyben Oroszország elé kerülhettek volna.
, Oroszország számára a legelőnyösebb, ha egy erős, de mozdulatlan Kína a szom¬
szédja." — írta visszaemlékezéseiben az akkori cári politika egyik vezetője." E
megfontolásból Németország és Franciaország segítségével elérték, hogy Japán
feladja a Liaotung-félsziget."" 1896-ban pedig tető alá hoztak egy orosz-kínai
titkos szerződést, "S amelyben kötelezettséget vállaltak egy esetleges Japán elleni
háborúban a segítségnyújtásra. Még ugyanez év augusztusában megállapodást
1 LINCOLN 1994: 221-238.
NO 1891-ben a vasútvonal építésével elérték Omszkot, 1894-ben Krasznojarszkot. MARCH 1996:
154-155.
Az orosz külpolitika hosszú idő óta a legnagyobb energiát az egész évben szabad kereskedelmi
és természetesen katonai kikötők kérdésének megoldására fordította. Szabad kijárást akartak
szerezni mind nyugati irányban a Földközi-tengerre, mind kelet felé a Csendes-óceánra.
"2 HELLER 1996: 578.
13 Csoma 2018: 104.
114 Szergej Juljevics Vitte (1849-1915). Tbilisziben született, gimnáziumi tanulmányait Kisi¬
nyovban, az egyetemet Odesszában végezte. 1889-1891 között az orosz Pénzügyminiszté¬
rium Vasútügyi Hivatalát vezette, majd a cár 1892-ben a terület miniszterévé nevezte ki.
1905-1906-ban orosz miniszterelnök. VITTE 1922: 45.
Egy évig tartott a japán fennhatóság a félszigeten. Két évvel később a kínai kormány bérbe
adta a terület déli részét az oroszoknak. 1898. március 15-én orosz haderő vonult be Kinzhou,
Talien és Port Arthur erődjeibe.
116 LuJANOV 2007: 151-169.
111
115
34