OCR
VERSENY ÁZSIA ÚJRAFELOSZTÁSÁÉRT A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN nyult, hiszen nagyobb áldozatok nélkül sikerült elérni célját: 1876. február 26-án megszületett a barátsági szerződés a két ország között." Ebben Japán független országként ismerte el Koreát, viszonzásképp a koreai kormány kötelezte magát, hogy egyes kikötőit megnyitja a japán kereskedők előtt. Japán ezzel a lépésével újra szemben találta magát Kínával, mely hagyományosan nagy befolyással rendelkezett a Koreai-félszigeten. Ez aszembenállás aztán több konfliktuson keresztül vezetett a kínai-japán háborúig, amely majd húsz évvel a koreai-japán szerződés aláírása után robbant ki."" Az ázsiai politikai érdekszférák átrendeződése közben azonban számos európai ország is megpróbálta befolyási övezeteit megtartani és kiterjeszteni Kelet-Ázsiában. Az angol- orosz viszony megromlása következtében Japán, mint potenciális szövetséges került előtérbe az angolok számára, s mivel Oroszország jóval könnyebben tudta érvényesíteni akaratát a térségben, egyszerűbben tudott terjeszkedni európai riválisánál, Anglia számára létkérdéssé vált Japán megnyerése. Ugyanakkor a világ akkori egyik legerősebb gazdasági és politikai nagyhatalmának támogatása kapóra jött a fokozottabb nemzetközi szerepre és jelentős befolyási övezet kiépítésére törekvő császári kormányzatnak is. Így hosszas egyeztetések után 1894 júliusában aláírták a módosított angol-japán szerződést, melynek legnagyobb hozadéka a japán kormányzat számára - a konkrét angol kedvezményeken túl -, hogy az angolok hallgatólagos beleegyezésével, támogatásával a háta mögött már jóval bátrabban vállalhatta fel a terjeszkedéssel járó konfliktusokat. Természetesen az így létrejött megállapodásoknak kizárólag megfelelő gazdasági és katonai háttérrel lehetett érvényt szerezni, de ez a térség leglátványosabb fejlődését produkáló Japán tekintetében adott volt. A császári kormányzat katonai téren is rendkívül gyors sikerek elérésére volt képes, hiszen alig több mint fél évvel a kínai-japán háború kitörése után mind szárazföldön, mind tengeren győzelemre állt a szigetország hadserege. Ennek következtében Peking 1895 februárjában békét kért. A Simonoszekiben aláírt békeszerződésben" Kína elismerte Koreát mint független országot, "" átadta Japánnak a Liaotung-félszigetet és Tajvant, jóvátételt fizetett és megadta a nyugati országoknak is biztosított előjogokat. Ezzel a lépéssel Japán megvetette lábát az ázsiai szárazföldön." 14 CsoMA 2018: 95. 105 1885-ben Ito Hirobumi és Li Hungran Tiencsinben (Tianjin) még alairnak egy japan-kinai jegyzőkönyvet, melyben mindkét fél ígéretet tett arra, hogy nem állomásoztat csapatokat az orszägban. CsoMA 2018: 102. 146 ROSTUNOVA 1977: 28-29. 107 Dr. SZAMUELY 1962: 249-250; REISCHAUER 1995: 131; Csoma 2018: 104; GERNET 2001: 453-454. 108 Marcu 1996: 165. 33