OCR
VERSENY ÁZSIA ÚJRAFELOSZTÁSÁÉRT A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN A mongolok által lakott területek a 18. század közepétőlintegrálódtak a mandzsukínai adminisztrációba, gazdasági rendszerbe. Ennek ellenére a 19. század közepére, utolsó harmadára az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fokozatosan gyengülő Qing-udvar kezdte elveszíteni befolyását a Pekingtől távolabb eső területeken, és még inkább a birodalom peremvidékein. Az 1820-1830-as évekre Kína mély gazdasági válságba jutott, az 1839-1842 között zajló első ópiumháború, illetve az 1857-1860 között lezajlott újabb összecsapások azt is egyértelművé tették, hogy a nyugati hatalmakkal szemben sem képes magát megvédeni. Az első háborút lezáró, 1842. augusztus 29-én aláírt nankingi szerződéssel megkezdődött az a korszak, amit a kínaiak az , egyenlőtlen szerződések" vagy , félgyarmati alávetettség" időszakának neveznek." A korszakban a birodalom más területeihez hasonlóan a mongolok is több felkelést indítottak a folyamatosan gyengülő központi hatalom ellen, azonban ezek legfontosabb tanulsága éppen az volt, hogy a még oly gyenge mandzsu kormányzat is játszi könnyedséggel képes a függetlenségi mozgalmak legyőzésére. Egyértelművé vált, hogy a mongolok nem képesek önállóan megszabadulni a kínai fennhatóságtól, a függetlenség eléréséhez harmadik fél bevonása szükséges, leginkább olyané, akinek érdekében állt a gyengülő Oing-kormányzat peremvidékei feletti fennhatóság, gazdasági befolyás megszerzése. Ebben a tekintetben kézenfekvő megoldást jelentett a cári kormányzattal való kapcsolatfelvétel, hiszen az oroszok a szibériai hátországot kihasználva szívesen építettek — elsősorban gazdasági — pozíciókat a halha területeken. Hasonló lehetőséget jelenhetett a 19. század utolsó harmadában egyre határozottabb nagyhatalmi ambíciókkal megjelenő Japán, amely a századforduló körül már közvetlen konfliktusba került Kínával a Koreai-félsziget feletti befolyás megszerzéséért, és az oroszokkal való érdekütközések miatti összecsapás sem váratott magára sokáig. Ennek következtében a mongol történelem szempontjából sem elhanyagolható, hogy a 19-20. század fordulóján, elsősorban saját ambícióik okán, mely hatalmak lehettek befolyással a mongolok függetlenedési törekvéseire. A következőkben - egyfajta kitekinteskent — ezt foglaljuk össze röviden. °7 SALÂT 2010b: 78. 31