A mongolok által lakott területek a 18. század közepétőlintegrálódtak a mandzsu¬
kínai adminisztrációba, gazdasági rendszerbe. Ennek ellenére a 19. század közepére,
utolsó harmadára az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fokozatosan gyengülő
Qing-udvar kezdte elveszíteni befolyását a Pekingtől távolabb eső területeken,
és még inkább a birodalom peremvidékein. Az 1820-1830-as évekre Kína mély
gazdasági válságba jutott, az 1839-1842 között zajló első ópiumháború, illetve az
1857-1860 között lezajlott újabb összecsapások azt is egyértelművé tették, hogy a
nyugati hatalmakkal szemben sem képes magát megvédeni. Az első háborút lezáró,
1842. augusztus 29-én aláírt nankingi szerződéssel megkezdődött az a korszak,
amit a kínaiak az , egyenlőtlen szerződések" vagy , félgyarmati alávetettség" idő¬
szakának neveznek."
A korszakban a birodalom más területeihez hasonlóan a mongolok is több fel¬
kelést indítottak a folyamatosan gyengülő központi hatalom ellen, azonban ezek
legfontosabb tanulsága éppen az volt, hogy a még oly gyenge mandzsu kormányzat
is játszi könnyedséggel képes a függetlenségi mozgalmak legyőzésére. Egyértel¬
művé vált, hogy a mongolok nem képesek önállóan megszabadulni a kínai fenn¬
hatóságtól, a függetlenség eléréséhez harmadik fél bevonása szükséges, leginkább
olyané, akinek érdekében állt a gyengülő Oing-kormányzat peremvidékei feletti
fennhatóság, gazdasági befolyás megszerzése. Ebben a tekintetben kézenfekvő
megoldást jelentett a cári kormányzattal való kapcsolatfelvétel, hiszen az oroszok
a szibériai hátországot kihasználva szívesen építettek — elsősorban gazdasági —
pozíciókat a halha területeken. Hasonló lehetőséget jelenhetett a 19. század utolsó
harmadában egyre határozottabb nagyhatalmi ambíciókkal megjelenő Japán,
amely a századforduló körül már közvetlen konfliktusba került Kínával a Kore¬
ai-félsziget feletti befolyás megszerzéséért, és az oroszokkal való érdekütközések
miatti összecsapás sem váratott magára sokáig. Ennek következtében a mongol
történelem szempontjából sem elhanyagolható, hogy a 19-20. század fordulóján,
elsősorban saját ambícióik okán, mely hatalmak lehettek befolyással a mongolok
függetlenedési törekvéseire. A következőkben - egyfajta kitekinteskent — ezt
foglaljuk össze röviden.